Na, ezt ügyesen elsummantottam.
Mármint ezt az „Itthon vagy – Magyarország, szeretlek” izét.
Nem is nagyon tudom, mi ez.
Állítólag Rákay Philip egymilliárd forintos projektje, aminek lényege, hogy mindenkinek szülőhelyére vagy valahova el kell utaznia, és ott örülnie kell. (Nekem például most Komlón kellene lennem és élveznem a Pöndöly táncosainak előadását?)
A szerkesztőségi naptárban a nevem mellé van a program beírva mint vasárnap délutáni munka, de mivel esik rendesen, ügyesen felmentettem magam.
Nem mintha nem lenne érdekes, hogy mindezeket a programokat (néptáncosok, rézfúvósok, légiósok, kürtöskalácssütők stb.) hogyan zargatják le az Agora-pincegalériában és a szalonban.
És bármennyire csábító, szerintem nem nézem meg azt sem, ebben a szakadó esőben hogyan fog örömtüzet gyújtani a Fő téren szegény Puskás Tivadar. (Merthogy jöhet eső, szél, vihar, földrengés vagy meteorit, örömtüzet gyújtani kötelező. Mert szép dolog a hazaszeretet, és hát gondolom jött utasítás Budapestről.)
A tévét és a rádiót két napja nem kapcsoltam be, így nem tudom azt sem, hogyan zajlik a közszolgálati hazaszeretet; de nagyjából el tudom képzelni.
Az van, hogy tegnap letöltöttem egy kiváló trip-hop válogatást, ami abszolút nem illeszkedik a szürethez, a kürtőskalácshoz, muravidéki táncokhoz, viszont remekül illeszkedik a vasárnap este az ablakomon kopogó esőhöz.
[youtube http://www.youtube.com/watch?v=NcUAke7syi8]
És úgy érzem, itthon vagyok.
Legalább annyira, mint Rákay Philip és az ő örömtüzei.
Szólj hozzá!