Így este fél 11 felé már elegem van ebből az egész szerencsétlen ügyből.

Délelőtt úgy néztem végig a fejleményeket a városházán, mintha egy közepesen érdekes filmet néznék, ami jó, jó, de azért az ember néha rápislant az órájára, hogy mikor lesz már vége, mert menne már, annyi más dolga van.

Nincsenek illúzióim a hatalom működési mechanizmusáról, nem nagyon csodálkozom semmin, nem vagyok felháborodva, nem győzött meg senki semmiről, inkább sajnálattal nézem, hogy mit tesz a személyiséggel a politika. És most egy cseppet sem a kokainra gondolok, ami valószínűleg a legkevésbé a ludas abban, hogy Magyarország azzá lett, ami.

Siránkozhatnék egy kicsit a rendszerváltás álmai és reményei után, vagy hogy milyen groteszk és amorf egy ilyen ügy egy Szombathely méretű kisvárosban.

Fáradt vagyok így este, legyintek az egészre.

Annyi energiám azért még volt, hogy megnézzem, mennyi idő alatt ürül ki a szervezetből a kokain. Egy hitelesnek tűnő táblázat szerint a vérből 5-6 óra, a vizeletből 12 óra alatt.

Lazáry Viktortól délután 5 órakor érkezett a sajtómeghívó egy holnap reggeli pisilésre.

Azt hiszem, nem húzom fel az órát. Magamat sem. Peace.