Vissza kellene nézni az évszámokat és eseményeket, hogy pontosan mikor kezdődött a játék.

Két évtizeddel korábban sem vitték túlzásba az építkezést a fiúk, de legalább a haladásnak megvolt az illúziója.

Hogy ha a kert soha nem is lesz olyan, mint a szomszédé, meg talán a nyílászárók sem zárnak majd tökéletesen, de abban bízni lehetett, hogy a tető azért egyszer a helyére kerül.

Na ez a hit veszett el útközben valahol.

A politikusnak nevezett gyerekek már jó ideje nem építenek, hanem Jengát játszanak.

Egymás után húzzák ki az építményből az alkotóelemeket, majd miután kikaptak egyet, belenéznek a másik szemébe: „most te jössz” – mondják.

És erre a másik is kihúz egyet.

Így váltogatják egymás, tökösnek, vagánynak és férfiasnak gondolva magukat és a játékukat.

Szólni kellene nekik, hogy ez a rozoga fatorony nem az övék.

Amíg nem késő.