Egyre kevésbé vagyok biztos benne, hogy nem kellene-e beszereznem vízipálmát.
Gyermekkoromban volt egy a szekrény tetején, nem volt egy sikersztori a története, pedig nem is én gondoztam, hanem anyu.
Igaz, voltak jó periódusai is, ahogy mindegyikünknek.
Évek óta érik bennem a terv, hogy bele kellene vágnom egybe megint, immár érett férfifejjel, önállóan.
Talán meglelné hazáját nálam, a lángsugarú nyár melegében vagy a havas bérci tető árnyékában.
Egy vízipálma persze biztosan a vízre kényes. No majd meglátjuk.
Szólj hozzá!