A kép fordítása:
– Kérsz egy kis teát?
– Nem.
Nyelvtani tanulság:
A „would” egyike a legkönnyebben használható módbeli segédigéknek. Segítségével (és az utána biggyesztett ’like” igével) könnyen lehet kellően udvarias, de mégiscsak hétköznapi, egyszerű, de jól hangzó mondatokat alkotni:
– Would you like some beer? (Szeretnél egy kis sört?)
– I would like a room for two nights. (Szeretnék egy szobát két éjszakára.)
A tagadó válaszhoz viszont célszerű hozzábiggyeszteni a thanks szót (No, thanks), különben nemcsak lázadónak, de udvariatlannak is tűnünk. Az angoloknál az utóbbi a kínosabb.
Általános tanulság:
A cím (Anarchy in the UK) nem is akkora túlzás, mint amekkorának tűnik, a brit történelem némileg másként néz ki, mint a mienk, így aztán némileg másként viszonyulnak a hagyományaihoz. Nem ragoznám ezt most tovább.
Megértem, hogy nem kér teát szegény fickó. Hiszen nincsenek karjai. Lehet, hogy ezért hiányzik a válaszából a thanks; tele lehet a csokornyakkendője azzal, hogy mindenki teával akarja itatni.
Bár ahogy látom, szája sincs, de az a teát kínáló nőnek sem adatott meg, úgyhogy ez valószínűleg családi vonás. Már ha családtagok szerepelnek a képen. És akkor a hiányzó orrokról nem is beszéltem.
Na jó, abbahagyom. 🙂