Néha olyan érzésem van, mintha a PR-cégek azon versenyeznének, hogy melyikük tudja begyűjteni a helyesírással leginkább hadilábon álló, leggyengébben fogalmazó munkatársakat.

Hétvégén például olyan reklámanyag (?) jött, aminek már az első – fogalmazás tekintetében általános iskolás közepes szintet alig-alig megütő – bekezdésében nem sikerült egyeztetni az alanyt és állítmányt.

Így szól:

„Egyre szélesebb körben válnak divattá a közösségi oldalak. Egy csomóan utálják, de sokan órákat lógnak a neten miattuk. Tehát alaposan megosztja a közvéleményt.”

Az egyes és a többes szám amúgy később is kifog a csapaton, akik olyan magvas gondolatokkal állnak elő, hogy „ezeket az oldalakat jelenleg információáramlásra használjuk”, vagy hogy „senki nem szeg törvényt azzal, hogy rákeres valakire a facebook-on.”

Ha valaki ilyen frappáns mondatokért fizet az írónak, lelke rajra, viszont hogy ezt még spam formájában az én postaládámba is eljuttatják, azért már durcás vagyok. És ezt most éppen olyan jólesik leírni.