Az ártatlanságunkat elvesztettük, de találtunk egy jó magyar sört. És egy újabb csúszós területre tévedtünk.

Mindenekelőtt essünk túl rajta: bevalljuk, elvesztettük ártatlanságunkat sorozatunk készítése közben.

Hol van már az a tavaszi nap, amikor az udvaron gondtalanul kinyitottunk egy-egy üveg Drehert és Gössert, hogy nagyvonalúan a tapasztalatlan és naiv ízlelőbimbóinkra bízzunk mindent.

Azóta sok víz folyt le a Dunán és majdnem annyi sör a magyar torkokon.

És mi időközben – ahogy Töki fogalmaz A nagy Lebowski című filmben – mindenféle információk birtokába jutottunk.

És ezen információk állandóan azt duruzsolják a fülünkbe, hogy mindenekelőtt olvassunk el a címkét, nézzük meg, mi van az üvegben.

Nem biztos, hogy ez jó, hiszen így prekoncepciós a teszt, de egyrészt még mindig hatása alatt vagyunk a mini oknyomozásunknak, másrészt úgy tűnik, lehetetlen objektívan nézni a söröket: a haverok, a címke, a masszív marketingkampányok sokkal inkább befolyásolják ízlésünket, mint a termék önmagában. Egy autó paraméterei mérhetők, egy sört viszont nagyon is szubjektív okok miatt emelünk le a polcról.

Mi most a Soproni 1895-öt (5,3%, 189 forint)és a Löwenbrau Lagert (4,7%, 179 forint) emeltük le a polcról.

Az elsőt azért, mert hallottunk róla, a másodikat meg azért, hogy közelebbről megnézzünk egy „németesch” sört, és ezzel újabb érdekes vizekre evezzünk.

Dizájn tekintetében egyik sem nyer nálunk díjat, a soproni a Démon nem túl elegáns címkéjére hajaz, a Löwenbrau meg pont úgy néz ki, ahogy egy olcsó, kommersz sörnek néznie kell.

Mielőbb kibontjuk, elolvassunk a címkét.

És igen, jön az első meglepetés. Míg a Soproni 1895 megfelel a sokak által emleget német tisztasági törvénynek, addig a Löwenbrau Lager bebukja.

A soproniak eme kevésbé ismert termékében ugyanis csak víz, árpamaláta és komló van, addig a „német” vetélytársában ott figyel a kukoricadara is.

Valószínűleg a kukoricadara hiányának köszönhető a Soproni 1895 sötétebb színe, és a cseh söröket idéző íze is. Nem azt mondjuk, hogy van olyan jó, de magyar sörök között eddig ezt találtuk a legjobb ár/érték arányúnak.

A Löwenbrau egyébként úgy német, hogy nem az, illetve nehéz megmondani, hogy mennyire. A mi üvegünket ugyanis a Borsodi Sörgyárban gyártották német licence alapján.

Nos, egy kis kutakodással ismét furcsa vizekre eveztünk. Ugyanis amikor felkerestük a német cég honlapját, ott a termékek között nem találtunk Löwenbrau Lagert, vagy semmi hasonlót. A címke alapján a legközelebb a Löwenbrau Original áll hozzá, viszont az 5,2 százalékos, így biztos, hogy nem ugyanaz a termék.

Így érkeztünk el ahhoz a kérdéshez, hogy a nagynevű nyugati gyártók tényleg ugyanazt a termékeket forgalmazzák nálunk, mint a Lajta túlsó partján, vagy külön, e régióra szánt low-end produktumokkal próbálják kiaknázni a jól csengő névben levő marketinglehetőséget?

A kérdésre most nem tudunk válaszolni, mindenesetre érdekes, hogy az angol nyelvű Wikipédia szerint a Löwenbrau betartja a német tisztasági törvényeket, és az is fura, hogy a termékfelsorolás nem tartalmazza a Löwenbrau Lagert, ami mellesleg ízre nem rosszabb, mint a magyar átlag.

A párbaj nyertese amúgy egyértelműen a Soproni 1895, nemcsak az összetevők, de a karakteresebb, kesernyésebb, komlósabb íz miatt is.

Ön szerint?

(Az írás eredetileg 2012 júliusában jelent meg.)