A terrorizmus mögött is keresd a nőt és a szexet


Pontosabban a nők és a szex hiányát. A férfiak a történelem során százszor gyakrabban ölték meg egymást, mint a nők.

„Tudod, akik szeretnek olvasni, azok jóval kevésbé veszélyesek. Örülnek, ha békén hagyják őket, és ők is békén hagyják a többieket. Nem akarják fegyverrel megváltani a világot, túl sokat tudnak ahhoz, hogy biztosak legyenek az igazukban” – mondta a telefonban anyu néhány nappal ezelőtt, amikor – szokásunkhoz híven – megtárgyaltuk, hogy miket olvastunk mostanában.

„Nafene – mondtam később magamban –, hát ilyen egyszerű lenne a világbéke”.

És magam elé képzeltem a fontos és morcos államférfiainkat, akik a nagy honvédő harc közben beletemetkeznek könyvbe, zenébe, filmekbe, kiállításokba, és rádöbbennek, hogy nem stadionokat kell építeni, hanem könyvtárakat, és nem egymás ellen kell uszítani az embereket, hanem rászedni őket olvasásra, színházra, mozira és képgalériára.

Hát, kedves olvasóm,  nem volt könnyű elképzelni.

Aztán nem sokkal a telefonbeszélgetés után a Facebook megint elém keverte az Economist egyik néhány hónappal korábbi cikkét, amely nem a könyvekkel, hanem Darwinnal magyarázza a terrorizmust, és egyáltalán, a férfi agresszivitás nagy részét.

Az írás azért keltette fel figyelmemet, mert a saját szerény tapasztalatom is azt súgja, az a férfi, aki rendben van magával és a nőkkel, ritkán akar Kalasnyikovval a kézében és gránátokkal a derekán meghalni, illetve erre buzdítani másokat, valami nagy és patetikus, amúgy agyament eszme nevében.

Mert hát a mai terrorizmus háttere – ahogy a háborúk zöme is – meghökkentősen értelmetlennek és gyerekesnek tűnik, mintha ezek az agresszív fickók folyamatosan kompenzálnának valamit.

Az Economist írása első példának a Nigériában működő Boko Haram terrorszervezetet hozza, arra emlékeztetve, hogy a fegyveresek gyakran rabolnak el fiatal lányokat, akiket aztán vagy megerőszakolnak vagy feleségül vesznek.

Arrafelé szegény fiúknak más lehetőségük nincs nagyon a nősülésre, így akár érthető is lehet, hogy a srácok csatlakoznak a csoporthoz.

Nigériában a nők 40 százaléka osztozni kényszerül egy férjen. A fiatal férfiak egy része így hoppon marad. Más országokban is szinte kezelhetetlen feszültségek forrása a nőbbnejűség.

Kínában és Indiában általánosan bevett szokás, hogy a lánybabákat nem szülik meg a nők, így bizonyos országrészeken a fiatal férfiak millióinak matematikai esélyük sincs a párválasztásra. Érdekes, hogy ezeken a területeken sokkal nagyobb az előfordulása a fegyveres konfliktusoknak, a nemi erőszaknak és a prostitúcióra kényszerítésnek.

Amikor az ISIS elfoglalta az iraki Moszul városát, tömegével vitték el szexrabszolgának a katolikus nőket

Amikor az ISIS elfoglalta az iraki Moszul városát, tömegével vitték el szexrabszolgának a katolikus nőket

Az írás szerint a történelem folyamán a férfiak százszor több férfit gyilkoltak le, mint a nők nőket, aminek magyarázata, hogy az öldöklés (háborúk, népirtások stb.) mögött főleg az evolúció áll. Hogy a férfiak az életük kockáztatása árán is szaporodni szeretnének, azaz jó passzban akarnak lenni a nőknél, ha másként nem megy, háborúban megerőszakolják őket és lekaszabolják a vetélytársaikat. Aztán kitalálnak hozzá valami eszmét.

Ebbe a logikába illeszkedik, hogy az Iszlám Állam fegyveresi nemcsak lefejezik a hitetleneket, de tömegével rabolják el és erőszakolják a nőket is, különös tekintettel a katolikusokra.

Ha úgy tetszik tehát, a terrorizmus – és így a migráció – mögött jórészt a nők hiánya áll.

Az nincs a cikkben, de ezek alapján el tudom képzelni, hogy a nőhiány a migránsok útrakelésében is szerepet játszhat, ami majd később vethet fel érdekes kérdéseket Európában.

De annyira talán nem kell paráznunk.

Mert mindez azt is jelenti, ahogy öregszik egy társadalom, annál békésebb.

Mi pedig öregszünk, csendesen, békésen.

Egy másik, libéria kísérlet pedig arról szól, hogy értelmes munkával és rendszeres jövedelemmel is meg lehetett békíteni az egykori gyilkos harcosokat.

Talán mert úgy könnyebben találtak maguknak nőt – teszem hozzá kajánul.

Összefoglalva tehát ezt a kissé hosszúra nyúlt posztomat, tanulság, hogy a világbékét a nők, a munka és a rendszeres bevétel garantálja.

De én a biztonság és anyu kedvéért azért mindenképpen megemlíteném a könyveket is.


mm

Névjegy: Józing Antal

1964-ben születtem Komlón, Pécsen voltam középiskolás, de főiskolás korom óta Szombathelyen élek. Megannyi munkahelyen megannyi mindent csináltam, leginkább tanítottam és újságot írtam. Három évtizede dolgozom a médiában. Írtam papírba és elekronikusba, írtam nagyon kicsibe és nagyon nagyba, voltam szerény külsős és voltam komoly főszerkesztő. Mindig szerettem a magam útját járni. A Blog21.hu független médiafelületet 2015-ben indítottam, remélhetően nemcsak a magam örömére.

Szólj hozzá!

Legyél te az első hozzászóló!

Visszajelzés
wpDiscuz