Gyermekként aktívan harcoltam a szocialista hiánygazdaság ellen.

Közületek bizonyára sokan emlékeznek a Skála Budapest Nagyáruházra, amely évtizedekig a „fogyasztói szocializmus” (© jozing)  jelképe volt.

Az áruház pontosan 40 évvel ezelőtt, 1976. április 3-án nyílott, és bizony a nyitás napján én is ott sétáltam a tömegben.

No, nem teljesen magamtól.

Azokban az években az iskolai szünetekben elég sokszor voltam budapesti nagynénim és nagybácsim vendége.

Ezek szerint akkor is éppen tavaszi szünet lehetett, ami már azért is valószínű, mert akkortájt még javában ünnepeltük április 4-ét, Magyarország „felszabadulásának” ünnepét.

Bár szerintem még ezzel a kommunista ünnepel volt a legkevesebb baj, emlékszem, a Skálában a nép már nem annyira a hős szovjet felszabadítókat ünnepelte, hanem a mosógépek, sportcipők és joghurtok soha nem látott választékát.

Emlékszem, sárga kapucnis kengurumban ott araszoltam nagybácsim és unokatesóm társaságában, és homályosan kis hősnek éreztem magam, aki sikeresen harcol a szocialista hiánygazdaság ellen.

Gondolom a Skála megnyitását a rendszer győzelmeként üdvözölte az akkori pártsajtó, holott – most már tudjuk – egyike volt a szaporodó koporsószegeknek.

A megnyitó napján készült fotókat nem én készítettem, hanem a Fortepan.hu oldalán találtan. (Magamat sajnos nem találtam rajtuk.)