A szomszédos Szelestey utcában beállványozták az egyik háztömböt; amely, mi tagadás, tényleg elég ramatyul nézett ki.

Ha minden igaz, egész pofás lesz majd ez az utcaszakasz is.

Építkeznek a szombathelyi  Szelestey László utcában. Egész pofás lesz ez a környék a közeli virágos körforgalommal. Most már csak az kicsi akarat és pénz hiányzik, ami rendezné a szomszédos SZTK sorsát.

Talán ismertek annyira, hogy nem a kormányzati hurráoptimizmus beszél belőlem, amikor azt mondom, hogy lassan-lassan, de mintha folyamatosan kupálódna ki a város, talán az ország is.

Ha valaki nem hinne ebben, elég ha régi fotókat vesz elő, és megnézi, hogy a város épületei, utcarészletei hogyan néztek ki egykor, mondjuk a kommunizmus alatt, és hogyan most. Nem mindenhol látványos a változás, de a legtöbb helyen igen.

Más. Úgy alakult, hogy a napokban több hivatalt is fel kellett keresnem.

Nem kell megijedni, nekem is megvan a véleményem a központosítás okairól, céljairól és hatékonyságáról, de mindettől függetlenül azt tapasztaltam, hogy az ügyfelekkel foglalkozó hivatalnokok szinte mindegyike képzett, kedves és segítőkész volt.

Ez sem mindig volt így.

És amikor az egyik hivatalból jöttem ki – az még nem derült ki, mennyi értelme volt elmennem, de legalább igyekeztek megérteni a problémát -, arra gondoltam, hogy milyen könnyen lehetne ebből az országból egy kellemes helyet varázsolni.

Merthogy tényleg nem kellene hozzá sok.

A szombathelyi stadion pénzét végül is egyetlen törvénymódosítással a tömegsportra, oktatásra és egészségre lehetne fordítani, a választóknak csak pindurkát kellene okosabbnak lenniük, hogy átlássanak a hatalom cinikus játékain, és elvileg annak sincs akadálya, hogy a vezető pozíciókba való kinevezések ne a paranoián, hanem a hozzáértésen alapuljanak.

Szóval kár, nagy kár.

De remélem, szép lesz a ház a Szelestey utcában.