Egy hónap kihagyás után felvettem ismét a futócipőmet. Mentségemre legyen mondva, hogy most egész elfogadtató alibim van a kihagyásra.

Ha minden igaz, 55:35-ot futottam tegnap 8 kilométeren, ami egyrészt gyengébb, mint a korábbiak, másrészt örültem neki, hogy ezt tudtam, mert nem voltam benne biztos, mennyit jelent a kiesett idő. (Plusz a szokásos kifogások: meleg volt, nem adtam bele mindent stb.)

Egyébként a pályán futás külön nehézsége, amikor számolni akarjuk a köröket.

Négy-öt körig még viszonylag egyszerű egyet hozzáadni a korábbi számhoz, de aztán valahogy semmi sem lesz egyértelmű, a fene sem biztos benne, hogy mondjuk a tizenkettediket kört elkezdtem éppen, vagy azt fejeztem be.

Korábban ezt úgy oldottam meg, hogy 10 darab gyufát tettem a jobb zsebembe, hogy aztán minden célegyenes végén egyet áttegyek a balba, majd ugyanez vissza, és minden újra elölről.

10 köröket már nehezebb volt elbizonytalankodni.

De most egyik futógatyámon sincs zseb, ami azt is jelentheti, hogy nem jó irányba halad a világ, de valószínűleg csak én nem voltam elég figyelmes a vásárlásnál.

A számolósdi egyébként nemcsak futás közben okoz gondot.

Ma délelőtt az uszodában méláztam el, és fogalmam nem volt, hogy negyedik vagy az ötödik százasnál tartok.

Ilyenkor azzal büntetem magam, hogy a kevesebbet fogadom el hivatalosnak.

Előnye viszont, hogy így több időm van járatni az agyamat, amely valamiért gyorsabban és tisztábban pörög, ha monoton mozgást végzek.

Vagy legalábbis ebben az illúzióban ringatom magam.

Futócipős képet most nem kaptok, viszont ne felejtsetek el rendszeresen mozogni, ha tudtok.

És persze továbbra is mondjatok nemet a stadionokra.