Egyelten sorozatot nézek, azt is rendszertelen, letöltős, utángyújtásos formában, a Martin Scorsese által jegyzett Gengszterkorzót, amely az amerikai szervezett bűnözés klasszikus időszakába, a szesztilalom idejébe repít el, és igyekszik nem túlságosan elrugaszkodni a történelmi tényektől.

Az általam utoljára látott epizódban Al Capone és barátai Chicagóban vetik be magukat a napi politikába, igaz, a megszokottól némileg eltérő módon segítik a republikánusok kampányát.

Mondhatni nyílt lapokkal játszanak.

A választás napján 30-40 pisztolyokkal, baseballütőkkel felszerelt olasz maffiózó áll a gyárkapu előtt, és elég határozottan igyekeznek meggyőzni a műszak után hazaáramló tömeget, hogy menjenek el szavazni, és tegyék már oda azt a rohadt ikszet, ahova kell.

Ehhez képest alig érdemel szót az a jelenség, hogy az okos, új törvénynek köszönhetően Magyarországon most hirtelen mindenki pártot alapított és a választásokra gyúr, azon egyszerű oknál kifolyólag, hogy ennél egyszerűbb módja nincs annak, ha valaki néhány százmillió forintot akar keresni.

Mégiscsak könnyebb néhány diákot megbízni az aláírásgyűjtéssel, esetleg aláírásokat másolni, mint mondjuk 200 évig irodalmat tanítani egy általános iskolában vagy ugyanennyi ideig útépítésen aszfaltot egyengetni.

Ha a mostani, tragikomikus pártgründolási és közpénzcsapolási jelenségre a választópolgárok és a törvényhozók azt mondják, hogy rendben van, akkor bizony a drága jó demokráciánk látványos rothadásnak indult, és ne csodálkozzunk azon, ha a politika is meglovagolja ezt a rothadást, annál is inkább, mert a hatalom gyakorlása sokkal egyszerűbb, ha nem zavar bele okoskodásával az akadékoskodó választópolgár.

A demokráciának nagyjából ott van vége, ha nem a civil szféra tartja pórázon a politikát, hanem fordítva – mondom én.

Jut-e erről eszetekbe valami?

Nemrég az Economist újságírója egy hatoldalas esszében elemezte, hogy hol is romlott el a demokrácia a világban (a cikk kivonatát az Index is közölte).

Ez az első olyan, általam olvasott írás, amely őszintén szembenéz ezze a nyugtalanító problémával. Igaz, a válasz, hogy legyen kisebb állam, már nem annyira meggyőző. Mert mi van akkor, ha a politikusok nem olvassák el a cikket, vagy ha igen, akkor csak megvonják a vállukat, és még nagyobb államot építenek. Mert az nekik jó.

Jut-e erről eszetekbe valami?

És akkor ott vannak még az egyre hülyébbnek tűnő választópolgárok, akik egy lapostévéért vagy az akciós húsvéti sonkáért simán beáldoznak az olyan ósdi kacatokat, mint szabadság , demokrácia és hasonló elvont izék.

Igaz, a többség tényleg nem nagyon tudott ezekkel mit kezdeni.

Hopp, majdnem elfeledkeztem az Al Capónés sztori végéről.

A gyárkapun kiáramló, fáradt, szomorú arcú melósokat rohadtul nem érdekli a politika, de különösen nincsenek betojva Al Capone barátaitól sem.

Így kölcsönösen jól nyakon vágják egymást.

Mondhatni a melósok a maffiózókra helyezik az ikszet.

Pedig nem is olvasták az Economistet.