Éjszaka a bécsi reptér érkezési csarnokában. Várakozva figyeljük a lengőajtót, közben mindenki másként próbálja eltölteni az időt.
A mellettünk levő szláv fiatalok például nevetéssel.
Mivel oroszból nem mindig voltam ötös (konkrétan általában kettes), így nagyon felületesen értem, hogy éppen mi a móka alapja.
Azt a fél percet viszont nagyon is értem, amikor egyik magyar ismerősük nyelvét parodizálják.
„Szeretlek, Kerekes” – mondják többször is, hogy aztán percekig ezen derüljenek.
Nekem meg erről eszembe jut egykori főiskolás barátom, aki azon csodálkozott, hogy a csehek hogy bírják nevetés nélkül megállni, amikor egymással beszélgetnek. Merthogy alapból annyira viccesen hangzik a cseh nyelv.
A szláv fiatalok egyébként egy hölgyet vártak a repülőtéren, akivel aztán németül folytatták a társalgást.
Bábel, monarchia, 21. század.
Ez mindent megmagyaráz: http://www.origo.hu/filmklub/blog/elozetes/20110414-kerekes-vica-bugyi-nelkul-ragadja-meg-a-dakot-mui.html