Fix tájékozódási pontok – értsd: egymillió ember, éjszaka, sötétség, sátorzsinórok, Toi-Toi vécék, öt sör, három Unicum stb. – hiányában egészen elvesztettem tájékozódási képességeimet a Hajógyári-szigeten. Ahogy a mellékelt ábra mutatja, a hely kicsit más arcát mutatja így október végén. (A képen a fickó én vagyok.)
Már az újságokban is eléggé elfuseráltan néz ki a kormány igyekezete, hogy afféle idealizált kuruc-labanc harcként jellemezze az ország és az IMF kapcsolatát, és még ezen is csavar egyet ez a vár alatti elsuhanó csuklósbuszos reklám. “INGATLANADÓ – Nem engedünk az IMF-nek” – olvasható a jármű oldalán. Elképzelem a külföldi […]
Olyan már volt nem egyszer, hogy megbüntetett a rendőr, olyan még nem, hogy szirénázva jött utánam, és úgy állított meg. Ma ilyen is volt. Bűnöm persze nem volt kicsi. Budán az Erzsébet fasoron – nem sokkal éjfél előtt – balra kanyarodtam ki egy Shell-kútnál, ahol csak jobbra szabadott volna. “10 […]
Tegnap este belenéztem A Pál utcai fiúk sokat szapult újmódi (2003) filmes feldolgozásába. Nem minősítem a filmet, mert csak 10 percét láttam, abból nem sok minden szűrhető le. Viszont felidézte bennem azokat az éveket, amikor még általános iskolai magyartanárként tanítottam a regényt, melyet a gyerekek általában jobban szerettek, mint én. […]
Alig pár napja vagyok budapesti polgár, és máris abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy pár perce maga Dörner György hívott fel. Egy darabig nem esett le a tantusz. – Józing Antal – mondtam a telefonba -, tessék. – Dörner György vagyok – szólt bele a hang. Éppen magyarázni akartam, hogy […]
Az átutazók szügségszerűen mindig felületesek. És amikor Budapestre jövök, akkor legtöbbször átutazóban vagyok. Budapest felületesen – ahogy többször és jogosan írtam – kopott, szürke és csak árnyéka egykori önmagának. De elég csak néhány napot itt töltenem, hogy a kopott és szürke házfalak közül előbújjon és bőromöm át belémszivárogjon a korábbról […]
Mai coming out: Kitöröltök-e Facebook-ismerőseitek közül stb stb., ha bevallom, nemcsak a Csík zenekar nem jön be, de a Budapest Bár sem igazán. A bejegyzés aktualitását az adja, hogy az utóbbi kb. 10 perce tudatosult bennem. Részletek később vagy sosem. Még a végén elvesztek minden Facebook-ismerőst, és akkor jaj nekem. […]
„Ti most balosak vagytok vagy jobbosak?” – kérdezik tőlem ma délután az utcán, immár nem először. Korábban még próbáltam megmagyarázni, hogy mi a gond ezzel a kérdéssel, de ma már nem volt ehhez türelmem, kedvem, energiám. Egyszerűen ügyesen másra tereltem a szót. Az a gondolat már itthon jutott eszembe, hogy […]
Milyen idilli is októberben este fél kilenckor hazafelé tekerni biciklivel a sötét, kihalt és hűvös belvároson.
Rogán Antal budapesti sajtótájékoztatóján kifejtette: “2013. január 1-jétől csökken a magyar középosztály adóterhelése”. Nos, én nem emlékszem olyan január 1-jére, amikor ne csökkent volna a középosztály adóterhelése. Papíron. Pont úgy, ahogy a magyar középosztály létezik.