Alig pár napja vagyok budapesti polgár, és máris abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy pár perce maga Dörner György hívott fel.

Egy darabig nem esett le a tantusz.

– Józing Antal – mondtam a telefonba -, tessék.
– Dörner György vagyok – szólt bele a hang.

Éppen magyarázni akartam, hogy én csak ideiglenesen állomásozok az ingatlanban, a házigazdák most másik telefonszámon elérhetők, amikor a hang folytatta, hogy itt és ekkor békemenet lesz, amin ő is részt vesz, és reméli, hogy én is.

Kellett 3 másodperc, hogy leessen, miről is van szó.

Így nem is mondtam el Dörner Györgynek, akit időközben beazonosítottam magamban, hogy én kedden valószínűleg Szombathelyen leszek.

Pünkösdi dicsőség volt ez.