Most, hogy befizettem az e havi kötelezőket, a személyi jövedelemadót, a tébét, a nyugdíjat, a helyi adót, az ilyen-olyan hozzájárulást, kiváltottam az új jogosítványt, a parkolóbérletet, és rendeztem a monopolban levő közműszolgáltatók számláit, megvilágosodásom támadt.

A magyar gazdaság azon az elven alapul, hogy az állam és csatolt barátai kisajtolják a jobbágyokból állampolgárokból amit tudnak, illetve kicsivel még annál is többet, majd ezt a pénz visszaosztják maguknak és barátaiknak.

Akik a tűz (értsd: központi pénzcsatorna) közelében vannak (politika, adminisztráció, állami és városi cégek, beszállítói és pályázatos csókosok stb.) azok nagyon jól elvannak, akik valamilyen szinten rá tudnak csatlakozni a központi emlőre, azok túlélik.

Akik nem tudnak a központi forrásokhoz jutni, azok megfagynak a pusztában.

A rendszer pazarló, kezdetleges és bűzlik a kelet-európaiságtól, viszont bebetonozott és reménytelen.

Csak azok tudnának változtatni rajta, akiknek pont így jó.

El lehet menni.