Nyilván nem én vagyok az első és utolsó, aki megírja, de nekem könnyebb, ha én is leírom.

Arccal a laptopnak, háttal ülök a tévének, hallgatom a TV2 esti híradóját. Eddig 9 perc komplett B-kategóriás rendőrségi hírek.

Nem tartom magam egy gonosz embernek, de ha ennek ellenére nem megy tönkre a csatorna, akkor nincs igazság.

Vannak olyan apróságok az életben, melyekről nem lehet tudni miért, de zavaróak. Mint egy ferde kép a falon vagy egy szájba került hajszál. (Ez utóbbiról lehet tudni miért, de hajnali kilenckor hadd ne keressek más hasonlatot.)

Szóval számomra ebbe a kategóriába esik, ha valaki az írott szövegben nem szabványos, szépen ívelt zárójelet, hanem ferde vonalat használ: /ilyent/.

Brrr.

Talán még az írógépes időkből maradt itt vagy nem tudom.

Mindenesetre érkeznek hosszabb sajtóanyagok, ahol ebből a típusból van mondjuk egy tucat. Én meg győzöm őket átírni kerekre, merthogy esztétikailag agyonvágja az oldalt, meg engem is.

A nap üzenete: tessék rendesen zárójelezni.

Minden évben ünnepi pillanat, amikor a bejárati ajtón csenget a kéményseprő, hogy lerendezze az éves pénzbehajtást ellenőrzést.

Idén ma volt a nagy nap.

Nagy meglepetésemre a kéményseprő – a korábbiktól eltérően – nem csak végigtántorgott végigfutott a lakáson és a padláson, de tényleg alapos volt.

Lementünk mentünk pincébe, padlásra, világított, tükrözött, kapart, intézkedett.

Persze kéményvizsgálat arányaiban még így többe került, mint egy jó nevű sebész magánrendelésének az óradíja, de legalább történt valami.

„Tíztagú parlamenti vizsgálóbizottság létrehozását kezdeményezi a fideszes Budai Gyula a Malév és a Budapest Airport (BA) privatizációja, valamint a légitársaság visszaállamosítása körülményeinek kivizsgálására. A politikus – egyben elszámoltatási kormánybiztos – csütörtökön terjesztette a Ház elé a bizottság létrehozására vonatkozó országgyűlési határozati javaslatát, amely kimondja: a parlament a Malév csődje miatt elengedhetetlennek tartja, hogy annak okait egy vizsgálóbizottság keretein belül tárja fel” – írja az MTI egy pénteki híre.

Van elképzelésem arról, hogy az MSZP alatt hogy mentek a dolgok, éppen ehhez képest fogalmazódott meg buksi fejemben a kérdés, hogy vajon Budai Gyulának mennyi pénzt sikerült visszaszereznie, illetve hány ügyben született jogerős bírósági ítélet.

Lefordítva a hatékonyság nyelvére: Budai Gyula – aki naponta célozgat milliárdos umbuldákra – megtermeli-e saját és apparátusa fizetését.

Ma szem- és fültanúja voltam annak, hogy egy 50-es férfi nagy elánnal kereste a szombathelyi Bejczy utcában az OTP-t.

Bement, kijött, megint bement és megint kijött az okmányirodából, majd a járókelőket azzal szólongatta le, hogy nem érti az egészet, itt kell lennie az OTP-nek.

Szerencsétlenségére először két fiatalt szólított le, akik nem értették, miről beszél, és átmutattak a tér túlfelére, hogy rosszul emlékszik, nem itt, hanem ott van az OTP.

„Igen, elköltözött innen” – mondta aztán egy idősebb hölgy, de a férfi még mindig nehezen akarta elhinni, mondván „nemrég még itt volt”.

Próbáltam visszaemlékezni, hogy mikor is volt az a nemrég, de nekem is kicsit összefolynak az évek.

Olvasom, hogy „lezárva egy korszakot” az Eastman Kodak leáll a fényképezőgépek gyártásával.

Azt írják, az okozta a vesztét, hogy cég nem tudott lépést tartani a japán konkurenciával, jó darabig makacsul ragaszkodott az analóg filmekhez, annak ellenére, hogy az első digitális fényképezőgépet a cég egyik mérnöke csinálta.

Nem mondom, hogy nagy erőfeszítésembe kerül visszatartanom a könnyeimet, de azért megjegyzem, hogy az Alon legelső fotói is Kodakkal készültek. Ennek lassan kilenc éve lesz.

Jó drága volt akkoriban egy ilyen masina, így aztán nem volt felhőtlen az örömöm, amikor néhány év múlva sikerült ottfelejtenem a bécsi IKEA kávézójában.

Aztán lett egy másik, olcsóbb, kicsike Kodakom, melyet olykor még most is bevetek, ha az esemény jellegéhez elég ez is.

Itt van az asztalomon előttem, fiam most hozta vissza a sítáborból. Oda például pont jó volt.

Harmadik Kodakom viszont már úgy tűnik, nem lesz.

Ezt írja az MTI:

“Egy 6 milliárd és egy 5,5 milliárd forint értékű hitelkeretre írt ki közbeszerzést a napokban a BKV.

Az európai tendereket összesítő honlap felhívása szerint a társaság az eseti hitelkeretet refinanszírozásra szánja, a rendelkezésre tartási időszakot a szerződés aláírásától számított három hónapban határozta meg. Mindkét kiírást három hitelkeretre osztották.

A kötelezettségvállalások között a társaság kilátásba helyezi az állam vagy a fővárosi önkormányzat kezességvállalását.

A hatmilliárdos hitelkeret ajánlattételi határideje február 17., míg az öt és fél milliárdosé február 20.”

Van valami probléma? Majd csak visszafizeti valaki. Ami biztos nem a menedzsment vagy a budapesti politikai elit lesz. Hanem Te és én. És a gyerekeink. Irgum, burgum, mindenki menjen, amerre lát.

Programajánló rovatunkba budapesti koncertről kaptunk értesítést. Arra nincs szabad kapacitás, hogy beszerkesszük, viszont eszembe jutott valami.

A sajtóanyag a budapesti Erzsébet téri Akváriumba invitál, ami – talán köztudott – a Gödör utódja.

Az elnevezés azért érdekes, mert néhány évtizeddel ezelőtt Szombathelyen is volt egy Akvárium nevezetű hely, emlékszem néhány ott töltött görbe éjszakára.

Tesztelem az idősebb generáció memóriáját: Ki tudja megmondani, hol volt az említett műintézmény?

Két következtetés az elmúlt napok vezető hírei alapján

1. Magyarországon még soha nem volt tél és hó.
2. Minden légitársaságnak megéri budapesti járatot üzemeltetni, csak a Malévnak nem.