Aki ismer, azt tudja, hogy már évek óta hajtogatom, hogy nem lesz jó vége annak, hogy ebben az országban – és az egész nyugati civilizációban – alig dolgozik valaki.

Menedzselésből, kommunikációból, coachingból, disszeminációból és hasonlókból nehéz fenntartani egy országot, ugyanis ebből nem lehet kenyeret, tejet, biciklit vagy kőolajat vásárolni a piacon.

Márpedig itt egyre többen disszemináltak és egyre kevesebbet sütöttek kenyeret.

Kis lényeglátással nem túl nehéz elképzelni, hova vezet mindez középtávon.

Erre jön Orbán Viktor, és azt mondja, hogy „jóléti államok helyett munkaalapú társadalmi rendszerre lesz szükség Európában”.

Szerintem igaza van.

Ám hogy pontosan arra és úgy gondol-e, mint én, abban bizonytalan vagyok.