Mottó:

“Közel 11 milliárd forint áll a kis- és középvállalkozások rendelkezésére az Új Széchenyi Tervben meghirdetett pályázat keretében július 1-től informatikai infrastruktúra fejlesztése – jelentette be pénteken Egerben a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium infokommunikációért felelős államtitkára.”

Hazafelé jövet egy belváros közeli, olcsó, kiülés helyen ismerős arcba ütközöm. A 30 év körüli P.-t még általános iskolában tanítottam, okos és borzasztó rossz diák volt.

Ez egy idő után persze mindez már nem is annyira fontos.

Most munkás overallban, két hasonló szerelésű barátja társaságában kortyolja a Sopronit. Már messziről vigyorog, integet, így nem lehet nem odamenni az asztalhoz egy kicsit. Nekem is jólesik.

Egyikünk sem az a nagy nosztalgikus, de néhány perc után aztán előjön néhány régi téma.

„Áldom a sorsot, hogy Marika néni annak idején belénk verte a németet. Még most is abból élek. Neki köszönhetem, hogy tudok dolgozni” – mondja. Nem kérdezem, de nyilvánvaló, hogy ausztriai szál mozog a háttérben. Na és persze Marika néni, akinek annak idején volt energiája és tehetsége P-be és a többiekbe annyi tudást beleszuszakolni, hogy az még másfél évtized múlva is elég legyen a kenyérkereséséhez.

Innen üzenem a kormánynak (remélem, olvassák a blogomat), hogy tessék Marika néninek és a többieknek sokkal több pénzt adni. Már közép távon vígan behozzák az árat. Ha ezt nem tudják ott a budapesti párnázott szobákban, az egész kepesztés totál felesleges. Beleértve az infokommunikációt.