Lehet, csak véletlen, de az ilyen ipari katasztrófák jellemzően olyan ázsiai és latin-amerikai országokban történnek, ahol a politika és egyéb társadalmi torzulások felülírják a biztonságot, a józan észt és az alapvető emberi viszonyokat. Ott, ahol hatalmas társadalmi különbségek vannak, ott, ahol a kivételezett elit megtehet mindent, ahol a nép csak elszenvedi a bajt: ül az földrengések által összedőlt papírbeton házak romja alatt, a beszakadt bányákban vagy éppen a lúgos, vörös trutyiban.
Ami igazán meghökkentő a mi történetünkben, az a cég vezetőinek a hozzáállása. Valami hihetetlen. Olyan, mintha külön fajt, kasztot képviselnének.
Nem tudom, hogy bűnösök-e (lehet a gát az ördög érintésére nyílt meg), de az eddigi borzalmas megszólalásaik és sumákolásuk alapján előtör bennem a méreg: tessék már elővenni őket komolyan.
Ha átszakad egy gát, annak oka van, és mivel statikáról van szó, néhány bonyolult, de mégis egyszerű és egzakt képlettel ki lehet következtetni, mi és miért történt.
Aztán nézzük már meg végre, mi történt itt az elmúlt 20 év alatt. És vegyük elő komolyan, akiket kell.
Avagy meddig kell még ücsörögnünk a vörös iszapban?
Annyit megtanultam már, a ph érték 14-es értékü skálán mozog 1-6-ig savas, a hetes semleges, 8-14-ig lugos kémhatásu…
nem szeretném a Richter skálát is megismerni behatóbban…
Ez egy következmények nélküli ország… Kinában az ilyen felelőtlen vezetőket rövid uton elitélik
Baj igazán, a pofátlansággal van, bár ilyen tőkével rendelkező tulajdonosok részéről ez nem szokatlan.
Tudják, ha sajnálkoznak, nagy összegbe kerül az nekik, a bíztosítók egyszerre rájuk csapnak, de lehet, hogy a börtönajtót csapják rájuk.
Úgy legyen, ha hibáztak!