Az utóbbi egy-két hétben kissé megkeveredett az alapjáraton is meglehetősen labilis bioritmuson. A megkeveredés azt jelentette, hogy a nappalok és éjszakák némileg összemosódtak, kollegáim csodálkozva vették tudomásul, hogy az e-mailjeim egy részét meglehetősen szokatlan időpontban, mondjuk hajnali 3 és 4 között írom.

Hogy vissza tudok-e állni az alapjárati labilis üzemmódba, még nem tudom, viszont tudományos figyelem alá vettem azokat az álmokat, melyek akkor születnek, ha reggel 6 és 7 között alszom el egy kis hajnali e-mail vagy olvasás után.

Ezek az álmok sokkal erősebbek, plasztikusabbak, élesebbek, mint a normál éjjeli álmok. De lehet, csak élénkebben emlékszem rájuk.

Valamelyik nap például azt álmodtam, hogy kívülről beleugrottam az univerzumba. Levegőm volt frankón, azzal nem volt gond, viszont az némi aggodalommal töltött el, hogy hogyan tudok majd valami bolygóra vagy hasonlóra landolni, tekintettel a világegyetem meglehetősen szellős berendezésére.

Előzmény: Óra 1. Karcos történet

“Jó helyen van ez a kocsi. Te vagy rossz helyen.”