Ihlettől vezérelve kitaláltam, hogy tankönyvet fogok írni kommunikáció szakos hallgatók számára. Nagy biznisz, mert beláthatatlanul nagy a célcsoport, most már csak egy jó kontakt kell, aki kötelezővé teszi a könyvet az érintett felsőoktatási intézményekben. Talán nem reménytelen, főleg ha felajánlom, hogy a haszon egy részét esetleg megosztom, akivel kell.

Minden tankönyv alapja a megfelelő mennyiségű definíció és felsorolás. Ezeket lehet számonkérni egy ZH-ban vagy egy vizsgán, ezek segítségével lehet buktatni vagy jelest adni. Afféle mankó a diáknak, mankó az oktatónak. (Értelmük persze zéró, de ez nem tartozik a tárgyhoz, az iskolák által közvetített tudás 90 százaléka ilyen, úgyhogy hagyjuk ezt a szőrszálhasogatást.)

A tankönyvben – miután tisztáztuk az interjú fogalmát – ott lesznek majd felsorolva az interjúk típusai is. Ezekről a következőt kell majd bebiflázniuk a vizsgázóknak.

Az interjúk típusai:

1. A sztenderd interjú: a riporter paneleket kérdez, az interjúalany paneleket válaszol. Gyors, hatékony módja az interjúkészítésnek. (80 százalékban alkalmazott.)
2. Az ihletett riporter interjú: a riporter próbál a közhelyeken kívül is kérdezni, de az alany szigorúan panelekben válaszol. („Elismerem, vannak még javítanivaló területek, de több kitörési pontot is látok.”) (9,5 százalékban alkalmazott.)
3. Az ihletett interjúalany interjú: az interjúalany nagyon szívesen mondana személyes, izgalmas válaszokat, de a riporter nem kockáztat, marad a közhelyes kérdéseknél. (És mit érzett akkor, amikor …?” ) (9,5 százalékban alkalmazott.)
4. Az érdekesebb interjú: A riporter kreatívan kérdez, az interjúalany pedig veszi a lapot. (1 százalékban alkalmazott.)

A tankönyvön jól fogok keresni, veszek egy házat valami vadvíz partján, és többé nem fogok interjúkat készíteni.