Valami reklámkampány folytán már több napja ingyenesen jutok Népszabadsághoz. Időtlen idők óta nem volt a kezemben (más országos napilap sem), így a találkozás szinte az újdonság erejével hat.
Lapozgatom óvatosan, és arra gondolok, hogy egyikünk – vagy mindegyikünk – kissé elvesztette az irányt.
És nem is arra gondolok most, amire ti gondoltok. A lap színvonala ugyanis továbbra is kiváló. Néhány kínos jegyzettől eltekintve vállalhatók, mi több irigyelhetők az írások.
Nagyon alaposan és nagy szakmai műgonddal megírt cikkek sorakoznak itt, legyen az belpolitika, külpolitika, szociológia, kultúra, tudomány, bármi.
A gondom a „kinek?” kérdéssel van. Kinek van arra ideje, hogy nap mint nap átlapozza ezt a 30-40 oldalt, elmélyedjen benne, akárcsak 3-4 írás erejéig.
És annak a társadalmi csoportnak, akinek ideje lenne rá netán, annak van-e igénye ilyeneket olvasni? Kétlem.
Akinek meg lenne igénye, esze, műveltsége, és még nem nullázta le magát agyilag, az örül, ha a gyereknek meg tudja venni a tankönyvcsomagot. Polupista szólamok, persze, de összességében azt hiszem, igazak.
Szóval túl sok mindennek kell összejönnie, túl apró lyukú a szűrő ahhoz, hogy valaki ideális olvasóvá váljon.
És akkor még egy hosszabb bekezdésben lehetne foglalkozni talán a lényeggel, hogy mindehhez hogyan viszonyul az internet.
Kicsit azért utánaszámoltam. Jelenleg 80 ezer példányban jön ki a Népszabadság, ami azt jelenti, hogy matematikailag kb. 2100 darab esik Vas megyére a legnagyobb példányszámú, legbefolyásosabbnak tartott politikai napilapból. Idetehetnék mellé internetes látogatottsági adatokat, de valahogy ízléstelen lenne.