Most mondja a hírmondó, hogy a belügyminiszter a sajtótájékoztató végén nem válaszolt az újságírói kérdésekre.
Megteheti, persze, nem jogszerűtlen, ráadásul nem ő az első és nem is az utolsó politikus, aki hasonló módon cselekszik.
A kérdés csak az, hogy akkor mi a jó túrónak kell sajtótájékoztatót tartani. Ha kérdezni lehet, akkor is néha elmélázik a sajtómunkás a szeánsz értelméről, ha meg nem lehet, akkor még elmélázni sincs miről.
Egyszerűen el lehetne küldeni a sajtóanyagot e-mailben, esetleg – ha szívatni akarja az online médiákat – csatolva PDF-formátumban. Vagy faxon. De a legjobb, ha a faxot beszkennelve jpg-képként kapjuk.
“Ha kérdezni lehet, akkor is néha elmélázik a sajtómunkás a szeánsz értelmérõl, ha meg nem lehet, akkor még elmélázni sincs mirõl.” – Minek gondolkodunk annyit? Abból csak kérdések születnek, amiket vagy nem lehet feltenni vagy nem válaszolnak rájuk. Szóval mindez a saját érdekünkben történik. Együnk inkább sajtótájékoztatós pogácsát.