Alig tötöttem fel az előző blogbejegyzést, máris felfedeztem ezt a jószágot a lépcső mellett.

Meghallgattatott, mondhatni.

Milyen állat ez?

Hoppá, itt valami vagy valaki megváltozott. Tisztán emlékszem, hogy annak idején – és legyen ez az annak idején egy éve, öt éve, tíz éve vagy negyven éve – sokkal több rovar, bogár, pók és hasonló mászkált a világban.

A világ az utca széle, az útmente, a kert, erdők, parkok és hasonlók, pontosabban és tágabb értelemben minden, ami a szemem elé kerül.

Határozottan emlékszem a katicákra, krumplibogarakra, cserebogarakra, szitakötőkre, focibogarakra, pókokra és hangyákra, melyek állandóan és folyamatosan jöttek, hol itt, hol ott, apró testükben hordozva a világ folyásának bizonyosságát.

Most eltűntek. Vagy csak az én szemem romlik látványosan és több tekintetben.

Viszont csigákat láttam. Keltek át az úton.