Komoly szerkesztőségi vita előzte meg a mai közgyűlést. (Ez nem igaz, de elég közhelyesen, tehát jól hangzik.)
A vita témája az volt, hogy mi módon számoljunk be a mai szombathelyi közgyűlésről. Végül abban maradtunk, hogy nézzük otthon tévén, melegítőben, aztán ha van valami, akkor megírjuk.
Tévé előtt, melegítőben olyan évente egyszer szoktam lenni, azaz komoly, ritka eseménynek ígérkezett a délután.
De még a vártnál is komolyabb és ritkább dolog történt velem délután 3, fél 4 magasságában. Elaludtam a tévé előtt. Szerintem utoljára 20 éve fordult ilyen elő, de lehet, még korábban, a gyerekkorban. Vagy talán soha.
Most 18.30 van, próbálok észhez térni, és közben azokra a sorstársakra gondolok, akik a helyszínen, a székekből kénytelenek végighallgatni mindezt. Ráadásul ha elalszanak, elég szem előtt is vannak.
azért én nem pont őket szeretném hallgatni elalvás előtt 🙂