Nem mintha bármi értelme lenne ennek az egész fociláznak, de ha már mindenképpen csorog ránk a csapból a cucc, akkor mennyire egyszerűbb lenne, ha a magyar csapat kint lenne a vébén, és akkor – majdnem – valódi dolgok miatt lehetne örülni és bánkódni.

De nincs kinn, mert nincs kint, a szokásos magyar történetek miatt, amibe nem mennék bele.

Így az egész tét nélküli, de aminek nincsen tétje, az alapból unalmas, így aztán célszerű valami tétet faragni.

Mondjuk rábökni az egyik országra, és azt mondani, én nekik szurkolok. És aztán kitalálni hozzá valamilyen ideológiát.

Én például úgy döntöttem, hogy az USA csapata mellett teszem le a garast.
l
Indokaim:

1. Mindenki (főleg az értelmiség) utálja őket, mert divat utáni őket
2. Az amerikai irodalom jó
3. Szép tájak vannak arrafelé
4. Egyszer el akarok menni oda (inkább nem latolgatok most ez ügyben esélyt)
5. Lányom – aki életében még nem nézett meccset – őket húzta egy játékon, és nem kevesebb, mint két font a tét.

Szóval indok van bőven, az egyetlen bibi, hogy tegnap Anglia ellen olyan harmatosan játszottak, hogy majdnem elment a kedvem az egésztől. De aztán vigasztaltam magam: semmi sem tökéletes.