Csütörtökön sajtótájékoztató volt a szombathelyi nyári nagyrendezvényekről, melyekről rendben beszámoltunk.

Arra viszont nem volt időm tisztességesen kitérni (a rohadt életbe, miért kell mindig arra hivatkozni, hogy nincs idő?), hogy a Művészetek Házában (azt hiszem, most Agora Szalon) ott volt Czutor Zoltán, a beavatott magyar zenekritikusok egyik régi kedvence, korábban a Nyers, most a Belmondo zenekar frontembere.

Czutort amennyire szeretik a kritikusok, annyira nem nagyon tud vele mit kezdeni a nagyérdemű, és jelen esetben most kivételesen nem a nagyérdeműben van a hiba.

Nem mennék bele a részletekbe, mert ez csak rövid blogbejegyzés (nincs rá idő, tudjátok).

Czutor a sajtómunkások kedvvért két dalt is előadott csütörtökön szalonban. Ezek közül az egyik, a magyar dalnapjának az indulója teljesen feledhető, mondhatni áramvonalasan illeszkedik a korábbi munkásságba, a másik, a Szabadon viszont meglepően kellemes produktum.

Megtaláltam videón, így sem rossz, de a helyszínen még jobb volt, többek között azért, mert nem volt benne a gyári verzióban fellehető kissé idegesítő vokál.