No akkor elmondom majd én. Azt, hogy milyen jó olykor valódi gondokat valódian oldani meg. Mondjuk azt, hogy ma reggel Morn autójának lemerült az aksija, pontosabban nem is lemerült, hanem behalt, mert öreg volt már, mint a pesszimizmusunk. Lett is hamar új akkumulátor, amit viszonylag könnyű beszerezni a belvárosban.
Viszont a szerkesztőségben meglehetősen ritka a villáskulcs. Mert megszoktuk, hogy virtuális gondokat oldunk meg virtuálisan, hogy mennyire gondok persze, illetve mennyire oldjuk meg őket, az most nem tartozik a tárgyhoz. Szóval a lényeg, hogy a sarukat nem lehet meglazítani a kettes számrendszerben, oda valami komolyabb dimenziók kellenek.
És milyen jó is volt lemenni az utcára, dőlt a napfény a posztindusztriális környezetben, egyik oldalon az egykori gyárkomplexum, másik oldalon a patak meg a zöldje. Aztán be a gyárhoz, ahol kerítettünk villáskulcsot meg szakit, aztán csőkulcsot is, mert kiderült, hogy az is kellett persze. Szóval ott álltunk az utcán, motorháztető felhajtva, felváltva matattunk benne, hol a villással, hol a csővel, és persze a szakinak lett igaza, hogy a 13-as lesz a jó, de végül is majdnem mindegy, nem az volt a lényeg, hanem az egész együtt, napfény, olaj, retro férfifíling, ahogy így együtt négyen, behajolva, csavarodva, emlékeket felidézni, hogy így a Skoda, meg úgy a Lada, aztán meg rábólintani, ahogy pöccre indul Morn kocsija.
Igen, valóságos problémát oldottunk meg. De aztán visszazuhantunk a virtuális világba (valóságba?) gyorsan, jött egy telefon, e-mail címet kértek ügyfelek, jelszavakat gyártottam, doksikat hoztam létre, megnéztük miért nem megy az embed, stb…
010001001100011001….