Hónap szerinti archívum: április 2010


Világok és virágok között ugrálva

Nagyregényeket azért jó olvasni, mert pár száz oldal után az ember részükké válik. Más világba keveredik, a fáradtsági fokozattól függően esténként egy-két percre vagy egy-két órára. Nem mondom, hogy függőség, de azt sem, hogy nincs köze hozzá. És amikor az utolsó oldal is becsukódik, az ember azt érzi, mint amikor el kell búcsúzni a gyorsan szerzett, ideiglenes, de nagyon kellemes és mély ismerősökké vált személyektől, talán örökre.

Erre gondoltam, amikor a minap befejeztem a Darvasi László Virágzabálók című regényét. A karakterek – Pelsőczy Klára, Szép Imre és Szép Péter, Gilagóg, Schütz doktor, a fűmuzsikus és a többiek – az életem emlékezetes részeivé váltak. Azt hiszem, a művet, a történetet, a karaktereket és a befogadást, a lámpafénynél történő esti olvasási rituálét együttesen bátran lehet nevezni esztétikailag szépnek.

És most azt gondolom, hagyni kellene a fenébe minden időrabló, érzék- és érzéstompító napi rutint, és írni kellene erről a könyvről, ha már a többiről nem sikerült, és nem szabadna foglalkozni azzal, hogy húszan vagy húszezren olvassák el.

Elhinni, hogy mindezek a számok nem annyira fontosak, mint a virágok, illetve ezek zabálása.


Kampánykuss – szolgálati közlemény

Hogy hogyan tudják rávenni a Facebookot és a többieket arra, hogy tekintettel legyenek a magyar kampánycsendre, az érdekes kérdés, mindenesetre én arra kérlek benneteket, hogy péntek éjféltől vasárnap estig lehetőleg ne politizáljatok itt a blogon.

Nem mintha, de mégis.

Az egész kampánycsendnek egyébként annyi értelme van, mint a nyári óraátállításnak.


Napi optimizmus: virágzó fák és mentőhelikopter 1

Próbálom feledni, hogy mennyire egyhelyben toporog az ország, hogy merre és hogyan kanyarog az utóbbi időben pénzek útja. Inkább ott állok a reggeli szélben és percekig nézem a virágba borult út széli fákat, és amikor elmegy felettem a mentőhelikopter, abban bízom, hogy akiért megy, az majd a technikának és ennek a néhány percnek köszönheti egészségét és talán életét is.

És ha visszapillantunk a történelemre, be kell hogy valljuk: ennél rosszabb történelmi korszakokban is élhettünk volna. Hirtelen nem is tudom, volt-e jobb.

Volt?


Tóni Unplugged 6

Nos, nem tudom, mennyire tűnt fel, de az utóbbi öt napban nem nagyon voltam az újság háza táján. Sőt, nemcsak az újság, de internet háza táján sem.

A helyzet az, hogy csütörtök reggeltől hétfő estig kihúztam magam a konnektorból. Közel két éve nem csináltam ilyent. És nagyon jól esett, már csak azért is, mert újfent megnyugodtam, hogy semmiféle internet-függőségem nincs.

Aki tudja, az kérem, ne mondjon semmit, hadd találgassak a többiek, hogy hol voltam öt napig unplugged:

Hogy nehezítsem a dolgotokat, két meglehetős mellékszálat mutatok elsőnek. Az első kép segít leszűkíteni a kört, a második kép semmit nem segít, így én segítek: egy híres film egyik kiemelt helyszíne. Így talán már össze lehet rakni valamit.