Bizony, erősen próbára teszik a türelmemet a hétköznapi élet olyan lehangoló velejárói, mint a sorban állás, parkoló keresés, űrlapkitöltés és a cipőfűzés. A legnehezebb ügy talán a hajszárítás, ahol is az ember 10 másodperc után úgy érzi, hogy ennél haszontalanabb időtöltés nemigen létezik. Ezért aztán általában nem szárítok hajat, de évente egyszer-kétszer még így is belefutok a hajszárítóba. Ma is ez történt.

Szerencsére a napozás és az uszoda könnyen kikerülhető.

Mint sokat tapasztalt bölcs öreg felhívom figyelmeteket egy megfigyelésemre. Ezek szerint amikor ilyen szívósan és ilyen sokáig van tél, amikor március 15-i hosszú hétvégén a wellness szállodák mellett még itt-ott hó van, akkor nagyon hirtelen robban be a tavasz és a jó idő. Meglátjátok, nemsokára rövid ujjú pólóban fogunk flangálni a napsütésben.

A Pelikán-parki varjak már két napja nagyon dolgoznak valamin, ágakkal repkednek ide-oda.

Addig is:

Sandro Botticelli: Tavasz (még mindig tart a Botticelli-tripem)