Optimista vagyok, mint a fityfene, elhiszem, hogy beérnek a szocialista reformok, a Fidesz vezényszavára helyükre kerülnek a fejekben a dolgok, hogy a jövő csupa jó dolgokat tartogat, megtaláljuk a rák ellenszerét, megoldjuk Afrika gondjait, beköszönt a világbéke, az emberek nem sóvárognak hatalomra, pénzre, aranyra, én meg örökké fiatal, egészséges maradok, csakúgy, mint mindenki, aki közel áll hozzám, beleértve a macskát, amely itt alszik a laptop szélén.

Szóval minden oké, és még inkább okébb lesz.

Most már csak azt kellene kinyomozni, hogy hova a jóistenbe tudtam elkeverni a Beth Orton-lemezemet.

Már harmadik napja keresem és nem találom.

Pedig: