Hetente, kéthetente, háromhetente, ha nagyon fáradt vagyok, van úgy, hogy megnézem, mi lesz este 8-kor a tévében. Pár perce például megnéztem.

A TV2-en a Sztárral szemben, az RTL Klubon a Herry Potter és a titkok kamrája.

Lehet, csak én megyek át lassan, de biztosan konzervatívba, de szerintem simán taplóság ezeket nyomni október 23-án. Nem igaz, hogy nem lehet jó ízléssel valami nézhetőt, népszerűt (kell a lóvé a tulajoknak), de mégis a naphoz illőt kiválasztani a széles spektrumú magyar filmtermésből. Ugyanakkora energia, mint köcsögnek látszani.

Mivel a postaládámon továbbra is ott a felirat, hogy hagyjanak békén a reklámújságokkal és az egyéb ingyenes papíráruval (a Safót azért bedobják), pár nap átfutás kellett, hogy a kezembe kerüljön a Helyi Téma hetilap szombathelyi mutációja.

Az időzítés pikantériája, hogy a Fidesz-közeli kiadvány akkor jelent meg a színen, mikor is egy hosszabb cikket olvastam a HVG-ben arról, hogy a Fidesz nem akarja a véletlenre bízni a közelgő választások sajtóhátterét. Mint kiderült, a párt az utóbbi időben jelentős országos hátteret épített ki a nyomtatott és az elektronikus médiában, változó gazdasági és fogyasztói sikerrel.

Megértem az ilyen irányú építkezést, mert a magyar média zöme valamiért (na vajon miért?) tényleg balra húz, imádja szívatni a Fideszt, amely persze igyekszik erre gyakorta okot is szolgáltatni. De ez a szál most mellékes.

A Helyi Téma láthatóan az idáig viszonylag fehér foltokat, a nehezen kiszámítható területeket, a vidéket és a bulvárt célozza meg. A vidéket az jelenti, hogy a korábban a budapesti kerületek mellett immár több vidéki városban – így Szombathelyen is – mutációval jelent meg, a bulvárt meg az, hogy a Kósa Lajos és Pálffy István mellett itt van Maria Carey, Robbie Williams, a nyitólap karikatúráján pedig egy lobogó mellű, hűtlen feleség.

Amúgy tartalommal, tördeléssel, reklámmal, utazási ajánlatokkal bulvár, de ugyanakkor vérprofi az egész. Hogy milyen lesz a lap belső szombathelyi melléklete, az egyelőre nem derül ki, de mivel Fodor Sándor, a legendás újságíró jegyzi a helyi cikkeket, feltehetően ez a szál is derekasan el lesz kötve.

Ha gyors fejszámolást, erőmérlegelést végzünk, akkor kiderül, ha országosan még nem is, de helyi szinten a jobboldal az utóbbi egy-két évben sajtó-hátországilag beérte a szocialistákat, akik korábban keltek ugyan, de a közgyűlési hatalomátvétel kissé áthúzta a számításokat.

Kétségkívül izgalmas lesz, amikor kampányidőszakban elindulnak a most még kissé szemérmes gépezetek.

Az az apróság meg nyilván alig pár embert zavar, hogy nálunk egyre jobban és egyre szemérmetlenebbül a politika ellenőrzi a médiát, és egyre kevésbé fordítva. Persze, persze, nem vagyok naiv, de ezért kérek engedélyt nem örülni.

Amint hiányzó posztjaim mutatják, nem unatkoztam a héten. Hogy mást ne mondjak, kaptam szemüveget. Talán majd visszatérek minderre, de egyelőre elégedjetek meg a tegnapi, szintén erősen bepörgött napom egyik termékével, a Quimby-koncert képeivel. Rittyentek majd hozzá okoskodást is, ha egyenesbe jön a vasárnapom.

Képek itt. (Ja, a koncert a szombathelyi sportházban volt.)

Az alábbi videó azt mutatja be, miért jó hátulról instruálni egy lovat.

Nem látok az egyik szememre. No de kezdjük előröl a történetet.

Szeretek szombaton boltba menni, talán azért, mert amikor a hazafelé cipelem a tejeket, úgy érzem, én is aktívan részt veszek a családi munkamegosztásban. Az is jó érzés, hogy már a város két nagyobb élelmiszerboltjában elég jól kiismerem magam.

Ezek közül egyik a borostyánkőbeli Spar. Ott fedeztem fel tegnap, hogy a lecsópaprika kilóját 190 forintért vesztegetik. Magyar, egészséges, hálós. Lehet ennek ellenállni? Na ugye.

A vásárfia beüzemelésére ma este került sor. A legzöldebb paprika kiválasztva, egy szép nagy szelet belőle vajaskenyérre ráapplikálva. Majd beleharap. És mintha a pokol tüze gyulladt volna ki a számban. Az ajkaim között mintha egy izzó vasdarabot tartanék, arcom merő zsibbadás, a szememből dől a könny. Minden lélekjelenlétemet összeszedve hideg tejet öntök a lángoló területre, parkoltatom kicsit, nyelem, cserélem, parkoltatom.

10-15 perc múlva már tudok levegőt venni, arcszínem az égővörösről rózsaszínre csillapodik, a szédülés is kezd elviselhető lenni.

Ekkor újabb hibát követek el. A szemből mutató és középső ujjammal kitörlöm a könnycseppet. A láng újra belobban, ezúttal a bal szememben. Futás a fürdőbe, ahol bő hideg vízzel próbálom stabilizálni a helyzetet.

Valamennyire sikerül is. Mire beütöm ezt a posztot, már majdnem látok.

Ha valaki lecsót akar főzni, szóljon, tudok adni paprikát.

Az alábbi csemegére a Best magazinban bukkantam. Úgy éreztem, nincs jogom nem beütni és nem megmutatni az írást. Szóval:

A zenésznek saját bevallása szerint több nulladik típusú élménye is volt, ebből két alkalommal elragadták őt az idegenek. Az Edda frontembere mindkét „elrabláskor” koncertről igyekezett haza, nem állt alkoholos befolyás alatt, hiszen ő maga vezette az autóját. Egyedül volt, így más nem érzékelhette az őt elragadó ragyogó fénycsóvát, és nem láthatta az idegen bolygóról érkezett látogatókat sem, akiket hatalmas szemű lényeknek ír le.„Egy ezüstszínű, pálcaszerű műszerrel vizsgáltak a csuklómon keresztül” – árulta el Attila, aki reggel, már a saját foteljében ücsörögve próbált visszaemlékezni az éjjeli eseményekre. „Az agy úgy emlékszik vissza, mintha beszéltek volna hozzám, pedig tudom, hogy metakommikációval adták tudtomra, hogy mit várnak tőlem. Azt szerették volna, ha ott maradok, nekem azonban nagyon nem akaródzott. Teljesen mindegy, hogy rólam ki mit gondol, attól ilyenek igenis megtörténnek. És higgyék el, nem kellemes az élmény.”

A szerencsétlen modell szexis járásánál is érdekesebb a tévéhiradó férfistábjának a spontán reakciója.

Vannak dolgok, amelyeket nem lehet megúszni kompromisszumok nélkül. Hogy nem menjek messzebb, ilyen volt a mostan farmervásárlásom.

Akárhogy csűrjük, csavarjuk, normás férfifarmert nem nagyon lehet 15-20 ezer alatt kapni, plusz én még nagyon el tudnék képzelni valami gombos, indigós dolgot.

De mivel ekkora pénzt nem akartam most a hiúságom és az esztétikai igényességem oltárán áldozni (válság, iráni helyzet stb.), úgy gondoltam, jöjjön a kompromisszum. Így aztán egymás után végighakniztam a belvárosi kommersz farmerboltokat, hogy mindegyikből ki is forduljak szinte azonnal. Egyiknek a színe, másiknak az anyaga, harmadiknak a hátsó zsebe volt gázos. Mármint a kínálaton levő nadrágoknak. Mintha létezne valami törvény arra, hogy minden 10 ezer forintos farmernek kötelezően gázosnak kell kinéznie.

Aztán a belváros túlsó végén, a Kossuth utca alsó sarkánál, az ottani farmerbolt előtt válaszút elé kerültem. Vagy továbbra kergetem a vállalható 10 ezer forint alatti farmer – ki tudja, mennyire megvalósítható – ábrándját, vagy lesz egy olyan farmerem, amely nem egészen olyan, amilyennek lennie kell.

Mint már kikotyogtam korábban, a kompromisszumos megoldás győzött.

A színe olyan, amilyen, az anyaga is, a hátsó zsebe sem egészen úgy áll, ahogyan egy hátsó zsebtől elvárja az ember. Viszont van egy új nadrágom.

Azért titokban reménykedek benne, hogy mivel – mondjuk így – kedvezőbb árfekvésű anyagból van, hamarabb elvásik. Addigra talán az iráni helyzet is javul.

Középszinten, azaz normál kerékvágásban általában semmi, de alapjaiban, filozófice, és egyedi tüneteiben azért vannak gondjaim a multinacionális nagyvállalatokkal.

Itt van például egy nagyon nagy, a General Electric (GE), amely Magyarországon cirka 15 ezer főt foglalkoztat. Ez elég sok.

A politikusok – néha ezek szerint ők is dolgoznak – szerették volna tudni, hogy mi az amerikaiak terve, ezért a cég regionális elnök-vezérigazgatóját meg akarta hallgatni az Országgyűlés Foglalkoztatási és Munkaügyi Bizottsága. Csak miatta jöttek össze. Feleslegesen.

A fickó ugyanis csak egy levelet küldött, amelyben arra hivatkozik, hogy „nem tudta elolvasni a magyar nyelvű meghívót”.

A kissé a szombathelyi közgyűlés legszebb pillanatait idéző indok két ok miatt is figyelemre méltó. Egyrészt nagyon szépen megvilágítja a cég hozzáállását, gondolkodást és értékrendszerét, másrészt azért következtetni lehet belőle, míg lehetnek a GE tervei.

Innen.

Részlet Orchan Pamuk „Az új élet” című regényéből. Mindenki kiválaszthatja a magáét. Ha megtalálja.

A szerelem alávetettséget jelent. A Szerelem oka a Szerelem. A Szerelem megértés. A Szerelem Zene. A Szerelem és a nemességgel teli szív, ez egy és ugyanaz a dolog. A Szerelem a szomorúság költészete. A Szerelem a törékeny lélek tükörképe. A Szerelem tiszavirág-életű. A Szerelem az, amikor nem bánunk meg semmit. A Szerelem egy kikristályosodási folyamat. A Szerelem, amikor egyre csak adni akarunk. A Szerelem az, hogy megosztjuk egymással még a rágógumit is. A Szerelemmel soha nem tudjuk, hogy hányadán állunk. A Szerelem értelmetlen szó. A Szerelem lehetőség arra, hogy eljussunk Istenhez. A Szerelem fájdalom. A Szerelem találkozás az Angyallal. A Szerelem a könnyek. A Szerelem az, amikor mindig azt várjuk, hogy megcsörrenjen a telefbn. A Szerelem maga az egész világegyetem. A Szerelem az, amikor foguk egymás kezét a mbziban. A Szerelem részegség. A Szerelem egy szörnyeteg. A Szerelem vak. A Szerelem az, amikor hallgatjuk a másik szívverését. A Szerelem szent csend. A Szerelem a dalok legfőbb témája. A Szerelem jót tesz az ember arcszínének.