Olyan eccerű ez, barátaim, és nekem, oktondi vak, balga, együgyűnek mindez idáig nem jutott eszembe. Mármint hogy ebben a nagy szorult helyzetben mire is van szüksége az embernek ilyen november elején, mikor is kint egy napja esik az eső, köd van és sár, amiben nyakig állunk, Afganisztánban gond van Karzai elnökkel meg a Talibánnal, ráadásul a TV2 leveszi a műsorról a Sztárral szemben programot.

Na ilyenkor jön jól az a 24 oldalas, gusztusos, igényes kiadvány, melyet ingyen és bérmentve beszórnak az ember postaládájába. Ezt lapozgatva még a napis is kisüt, az utcán és a száj alatt felszárad a sár, a burka alól kivillan egy kacér tekintet.

A szóban forgó kiadvány a Nyugat-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács gondozásában jelent meg, megtudhatjuk belőle, hogy Balogh József (egykori győri polgármester) interpretálásában hogyan alakult ki a Nyugat-dunántúli régió, Padár község önkormányzata pedig 3,132 millió forintot költött az önálló falugondnoki szolgálat bevezetésére (ebből 2,819 támogatás volt).

Forgassa mindenki nagy haszonnal.

És még mondja valaki, hogy nem szép az élet.

Hej, haj, hogy örültem annak az utóbbi hetekben, hogy a kisebb-nagyobb lépcsőkön is le tudok menni biciklivel, úgy, hogy közben én sem töröm össze magam, és a kerék sem szenved maradandó károsodást. Áldottam nagy eszemet, bölcs előrelátó-képességemet, hogy annak idején megerősített felnivel vettem a járgányt.

Haj, hej, de örömöm téli búra vált a minap, mikor is egy lépcsőzés következtébe a fránya pedál odaütődött valahova, ráadásul valami kemény lehetett, mondjuk beton, és a pedálban levő tengely kissé kikezdte az őt körülvevő műanyag anyagi folytonosságát.

Mindez egyelőre nagy problémát nem okoz a gép működésében, amikor a talpam alatt érzem a kitüremkedő fémet, akkor átfordítom a pedált és vígan kerekezek tovább.

Mindazonáltal adódik a kérdés: vajon mit akart mindezzel közölni velem isten?

Amennyire meg tudom ítélni, Szombathelyen is tetőzik a Sciennet-láz. Minket is kerülgetett a lehetőség, de valahogy mindig is szkeptikus voltam az irányban, hogy meg lehet-e „gazdagodni a költekezésből”.

Valahogy nem értettem, hogy mire megy ki a játék, mi ebben a buli.

Most már kezdem érteni. Az eheti HVG-ben van egy igen korrekt, nagyon jól és okosan megírt cikk a Sciennet működéséről, gyakorlatáról.

Az írásnak sajnos csak a beharangozója van fenn a lap internetes kiadásán, de kóstolónak és kedvcsinálónak megteszi.

Az online verzión különösen érdekes, hogy milyen kapcsolt témákat tüntetnek fel a cikk tetején a címkéknél.

Mindenkinek ajánlom a teljes, nyomtatott cikket (HVG, okt. 29), annak is, aki tagja a rendszernek, és annak is, aki most gondolkodik a belépésen.

És éljenek az újságírók, akik még hisznek abban, hogy érdemes kibogozni a szálakat. Becsüljük meg őket.

Ide katt!

Ilyen kandi kameraszerű felvétel, ahol a stáb Halloween alkalmából próbálja megijeszteni a fekát, akit viszont nem olyan fából faragták, hogy ne adjon helyes választ a pillanat kihívására.

A reakció már csak azért is jogos, mert mindig is irritáltak az ilyen műsorok.

Ha esetleg nem kapok mikróban melegíthető papucsot mikulásra (mert válság van), akkor majd tavaszra, a természet ébredésének örömére kérek ilyen napelemes vakondűzőtet (mert addigra Bajnai legyőzi a válságot.)

Hatékony-e az a közgyűlés, amely reggel 9-kor kezdődik, és este 6-kor az első napirendi pontnál tart?

Nem akarom magamat fényezni, így nem írom le azt a listát, amelyet a mai munkanapon kipipáltam.

Soha nagyobb áldozata ne kegyen a politikának, mint a két kereskedelmi rádióadó, de azért kissé végigfut az embernek a hátán a hideg, hogy a Danubiusnak és a Sláger Rádiónak azért kell egyik napról a másikra becsukni a kapuit, behúzni az antennáit, mert a kell a hely a két pártrádiónak, akik valahogy egymásra találtak az ORTT-nél.

Nyílt titok, hogy a “Danubius által használt frekvencián a Fidesz-közeli Infocenter-cégnek, az Advenio Zrt.-nek áll a zászló, a Sláger hullámhossza pedig az Econet-csoporthoz tartozó Radiocafé nevével fémjelzett, baloldali kötődésű FM1 konzorciumé” lett. (Innen.)

Életemben nem hallottam többet Bochkor Gábor működéséből, mint 2-3 perc, a Danubiustól még ennél is hamarabb kikészülök, de aki ez ORTT mai döntését, illetve úgy általában ezeket a fejleményeket még a normalitás talaján állónak gondolja, az hallgasson továbbra is önfeledten Slágert, Danubiust, Fideszt, Maszopot. Vagy amit éppen elé tesznek.

Ezért kell például netrádiókat hallgatni.

Már tudom, mit kérek mikulásra:

20 évvel a rendszerváltás után, 7 éves kormányzás után, fél évvel a választások előtt eszükbe jut, hogy a korrupció az bizony csúnya dolog. Eddig nem volt gond, nem vették észre, elsiklottak felette stb.

De most aztán lesz itt rend.

Körülbelül olyan, mint amikor két évtizeddel ezelőtt gazdaságilag megfeküdt a kommunizmus, és hirtelen a sok funkci kitalálta, hogy ő szívében demokrata. Csak addig valahogy nem jutott eszébe.

Nehéz eldönteni, hogy vicces vagy inkább irritáló.

A 4 kerékmeghajtású városi terepjáró kiváló eszköz arra, hogy megmutassuk, hogy van pénzünk, vagy ha éppen nincs annyi, akkor úgy teszünk, mintha lenne. Ha férfiak vagyunk, arra is jó, hogy férfiasnak mutasson bennünket, akkor is, ha éppen nem vagyunk biztosak benne. Néhány nő egészen biztosan beszopja. Egy városi terepjáró ezenkívül kiváló még arra is, hogy sokkal hamarabb szétkúrjuk vele a környezetet és sokkal nagyobb helyet harapjunk az urbánus térből, mint amennyi józan paraszti ésszel járna.

Akinek még mindez nem elég indok egy ilyen járgány beszerzésére, annak feltétlenül ajánlom az alábbi videót. Ez azt mutatja, hogy egy ilyen autóba ülve akkor sem feltétlenül kell pánikolni, hogy egy parkolóban bénázunk, a fék helyett a gázra lépünk, hogy lazán felugrassunk néhány autóra és kicsit megkarcoljuk a dukkókat itt-ott.

Ha normál autónk lenne, ebből komoly gubanc lenne, viszont egy fasza terepjáróval nincs gond. Kicsit vacilálunk, aztán egyszerűn kapcsoljuk a rükit és viszlát. Az élet szép.