“Shakespeare kezdett rájönni miféle torzító belső szerkezet működik a hatalmasokban. Ha karjukat áldásért a feszületre emelik, alighanem bűnrészesnek akarják megnyerni Krisztust valami fennkölten hangzó gaztettben.

Mikor becsületüket emlegetik, bizonyosak lehetünk hogy a más birtokára áhítoznak.

Ha fölzúdulnak az országért, valószínűleg a trónra fáj a foguk.

Az a félelmes, hogy hisznek is a fedőszövegben: lovagi becsületük, keresztény hitük és rabló ösztönük teljesen összekeveredik, nemtelen érzésük átfest a nemesen; ők ezt is, azt is nemesnek látják.”

Cs. Szabó László: Shakespeare

Mondjuk bemenni a Parlamentbe, egy karikás ostorral csattogtatni jó nagyokat a fülük mellett, aztán a képviselőket a folyosóra terelni, lábuk alá durrogtatni – hm- gumilövedékkel gumicukorral, úgy hogy közben bélyegeket kelljen nyálazniuk órákig egy gusztustalan stenciles lapra.

Persze ez csak vicc.

Mint ahogy az is, hogy három héttel 2010 előtt még nem lehet tudni, hogy végül is mi lesz a munkavállalói kiskönyv sorsa január 1-től.

Az ember néha azt hiszi, álmodik. Csak az ébredés élménye valahogy mindig elmarad.

A kutyafáját.

Azt eddig is tudtuk, hogy az ázisai nők nagyok kifinomultan tudnak kinézni. De hogy a férfiak is? Ráadásul ennyire? Naná, hogy virágzik a turizmus.

A felvételek egy ottani férfi szépségversenyen készültek.