Mindig bennem volt, de most a korábbinál sokkal intenzívebben bugyog fel a mélyből az az éhség, amellyel magamba szippantanám a könyvespolcon sorakozó összes, eddig olvasatlan regényt, drámát, ismeretterjesztő könyveket és albumokat, a kortárs hazai íróktól kezdve a firenzei Uffizi képtárig.

Szintén jelentős a belső nyomás, hogy haladéktalanul hozzá kellene kezdeni azon könyvek újraolvasásához, melyeket évtizedekkel korábban már kipipáltam, de az azóta megtett életút valószínűleg más olvasattal kecsegtetne, legyen az orosz klasszikusok vagy a görög drámák. Valószínűleg Ady Endre felnőttfejjel újraolvasott versei adták ehhez az ismétléshez az impulzust.

Ami a konkrétumokat illeti, éppen két Mándy Iván-regényen vagyok túl, most Nádas Pétert korai novelláit, kisregényeit nyelem, meglehetősen jó ütemben. Az ágy mellett felkészül Shakespeare: Szentivánéji álom, A vihar, Lear király és a 2009-es Körkép.

Mondanám, hogy a lendület oka talán a nemrég jussolt olvasószemüvegem, melynek segítségével esténként nem folyik ki a szemem az olvasólámpa fényénél, de azért gyanús ez az indok, mert a zenék terén hasonlóan megnövekedett a beviteli igényszintem.

Tanulság és zárszó nincs, csak ez az édes, az üresség minden szegletét otthonosan kitöltő éhség.

Társkereső hirdetés az aktuális Nők Lapjából. (A jeligét kisatíroztam, akit érdekel a lehetőség, kénytelen utánanézni a printben.)

“Kíváncsi Ön a legfrissebb trendekre mellékhelyiségügyben? A remek fotókkal illusztrált kötet bemutatja a legtrendibb, legizgalmasabb, legesztétikusabb, legegyénibb WC-enteriőröket – világszerte.” Innen.

A képekért ide kattintsatok! Jön a cikk is, de annyira nem érdemes rá várni, nem valószínű, hogy pont ezért kapok majd Pulitzer-díjat. Szóval katt.

Olyan eccerű ez, barátaim, és nekem, oktondi vak, balga, együgyűnek mindez idáig nem jutott eszembe. Mármint hogy ebben a nagy szorult helyzetben mire is van szüksége az embernek ilyen november elején, mikor is kint egy napja esik az eső, köd van és sár, amiben nyakig állunk, Afganisztánban gond van Karzai elnökkel meg a Talibánnal, ráadásul a TV2 leveszi a műsorról a Sztárral szemben programot.

Na ilyenkor jön jól az a 24 oldalas, gusztusos, igényes kiadvány, melyet ingyen és bérmentve beszórnak az ember postaládájába. Ezt lapozgatva még a napis is kisüt, az utcán és a száj alatt felszárad a sár, a burka alól kivillan egy kacér tekintet.

A szóban forgó kiadvány a Nyugat-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács gondozásában jelent meg, megtudhatjuk belőle, hogy Balogh József (egykori győri polgármester) interpretálásában hogyan alakult ki a Nyugat-dunántúli régió, Padár község önkormányzata pedig 3,132 millió forintot költött az önálló falugondnoki szolgálat bevezetésére (ebből 2,819 támogatás volt).

Forgassa mindenki nagy haszonnal.

És még mondja valaki, hogy nem szép az élet.

Hej, haj, hogy örültem annak az utóbbi hetekben, hogy a kisebb-nagyobb lépcsőkön is le tudok menni biciklivel, úgy, hogy közben én sem töröm össze magam, és a kerék sem szenved maradandó károsodást. Áldottam nagy eszemet, bölcs előrelátó-képességemet, hogy annak idején megerősített felnivel vettem a járgányt.

Haj, hej, de örömöm téli búra vált a minap, mikor is egy lépcsőzés következtébe a fránya pedál odaütődött valahova, ráadásul valami kemény lehetett, mondjuk beton, és a pedálban levő tengely kissé kikezdte az őt körülvevő műanyag anyagi folytonosságát.

Mindez egyelőre nagy problémát nem okoz a gép működésében, amikor a talpam alatt érzem a kitüremkedő fémet, akkor átfordítom a pedált és vígan kerekezek tovább.

Mindazonáltal adódik a kérdés: vajon mit akart mindezzel közölni velem isten?

Amennyire meg tudom ítélni, Szombathelyen is tetőzik a Sciennet-láz. Minket is kerülgetett a lehetőség, de valahogy mindig is szkeptikus voltam az irányban, hogy meg lehet-e „gazdagodni a költekezésből”.

Valahogy nem értettem, hogy mire megy ki a játék, mi ebben a buli.

Most már kezdem érteni. Az eheti HVG-ben van egy igen korrekt, nagyon jól és okosan megírt cikk a Sciennet működéséről, gyakorlatáról.

Az írásnak sajnos csak a beharangozója van fenn a lap internetes kiadásán, de kóstolónak és kedvcsinálónak megteszi.

Az online verzión különösen érdekes, hogy milyen kapcsolt témákat tüntetnek fel a cikk tetején a címkéknél.

Mindenkinek ajánlom a teljes, nyomtatott cikket (HVG, okt. 29), annak is, aki tagja a rendszernek, és annak is, aki most gondolkodik a belépésen.

És éljenek az újságírók, akik még hisznek abban, hogy érdemes kibogozni a szálakat. Becsüljük meg őket.

Ide katt!

Ilyen kandi kameraszerű felvétel, ahol a stáb Halloween alkalmából próbálja megijeszteni a fekát, akit viszont nem olyan fából faragták, hogy ne adjon helyes választ a pillanat kihívására.

A reakció már csak azért is jogos, mert mindig is irritáltak az ilyen műsorok.