Milyen egyszerű lenne



Hajnali fél kilenc, fekszem az ágyban, a spaletta még behajtva, a százéves fatábla kint tartja a fény és a hideg nagy részét. Hallom, hogy az ablak melletti csatornában kopog az eső.

Talán ez a kellemes együttállás mondatja az agyammal, hogy mennyire érthetetlen teremtmény az ember. Képes kis lélekvesztőkön eljutni a Holdra, részecskegyorsítókat fabrikálni, hogy belelásson az anyag legmélyére, fantasztikus zenéket és könyveket tud írni, nem is említve szekszárdi vörösbort vagy a marhapörköltet dödöllével.

Szóval elméletileg nem egy buta állatfaj az ember, és olyan, de olyan kevés kellene, hogy az élet összességében egy vidámabb, harmonikusabb hely legyen. Kisujjunkból ki tudnánk rázni, ha akarnánk.

Mindezt átgondoltam, aztán főztem egy kévét és elmentem kenyérért a Sparba.



mm

Névjegy: Józing Antal

1964-ben születtem Komlón, Pécsen voltam középiskolás, de főiskolás korom óta Szombathelyen élek. Megannyi munkahelyen megannyi mindent csináltam, leginkább tanítottam és újságot írtam. Három évtizede dolgozom a médiában. Írtam papírba és elekronikusba, írtam nagyon kicsibe és nagyon nagyba, voltam szerény külsős és voltam komoly főszerkesztő. Mindig szerettem a magam útját járni. A Blog21.hu független médiafelületet 2015-ben indítottam, remélhetően nemcsak a magam örömére.

Szólj hozzá!

Please Login to comment
  Subscribe  
Visszajelzés