Vannak dolgok, amelyeket nem lehet megúszni kompromisszumok nélkül. Hogy nem menjek messzebb, ilyen volt a mostan farmervásárlásom.

Akárhogy csűrjük, csavarjuk, normás férfifarmert nem nagyon lehet 15-20 ezer alatt kapni, plusz én még nagyon el tudnék képzelni valami gombos, indigós dolgot.

De mivel ekkora pénzt nem akartam most a hiúságom és az esztétikai igényességem oltárán áldozni (válság, iráni helyzet stb.), úgy gondoltam, jöjjön a kompromisszum. Így aztán egymás után végighakniztam a belvárosi kommersz farmerboltokat, hogy mindegyikből ki is forduljak szinte azonnal. Egyiknek a színe, másiknak az anyaga, harmadiknak a hátsó zsebe volt gázos. Mármint a kínálaton levő nadrágoknak. Mintha létezne valami törvény arra, hogy minden 10 ezer forintos farmernek kötelezően gázosnak kell kinéznie.

Aztán a belváros túlsó végén, a Kossuth utca alsó sarkánál, az ottani farmerbolt előtt válaszút elé kerültem. Vagy továbbra kergetem a vállalható 10 ezer forint alatti farmer – ki tudja, mennyire megvalósítható – ábrándját, vagy lesz egy olyan farmerem, amely nem egészen olyan, amilyennek lennie kell.

Mint már kikotyogtam korábban, a kompromisszumos megoldás győzött.

A színe olyan, amilyen, az anyaga is, a hátsó zsebe sem egészen úgy áll, ahogyan egy hátsó zsebtől elvárja az ember. Viszont van egy új nadrágom.

Azért titokban reménykedek benne, hogy mivel – mondjuk így – kedvezőbb árfekvésű anyagból van, hamarabb elvásik. Addigra talán az iráni helyzet is javul.