A múltkor egy poszt erejéig már felvillantottam a Borsonline.hu korrekt tudósítását az Air France-gép eltűnéséről.

A portál láthatóan nagyon belevetette magát a témába, és ennek a lelkes csapatmunkának, ahol is újságíró és grafikus (vagy a Google) vállvetve küzd valami nagy és nemes cél érdekében, meg is van az újabb, minden ízében zamatos gyümölcse.

Íme:

Amúgy az írás konklúziója:

“Már korábban is volt rá példa, hogy nyomtalanul eltűntek gépek, pilóták: 1968- ban a Budapest–Bukarest járat pilótái ufót láttak a gép közelében, 1980-ban pedig Ferihegy felett figyeltek meg azonosítatlan repülô tárgyat. Amíg nem találják meg a roncsokat, nem zárható ki ez a feltételezés sem – mondta a Borsnak Kriston Endre ufószakértő.”

Én megértem, hogy ez kell egy leszedált ország leszedált lakóinak, azt is, hogy a szegény újságírónak élnie kell valamiből, a tulajnak meg kell a profit, hogy továbbra is fenntarthassa a nyaralóját Dominikán, amihez kiváló eszköz egy repülőgép-szerencsétlenségbe ágyazott családi tragédia, szóval mindent megértek, ettől függetlenül még gusztustalan mint a fene, ha ilyen címeket adnak egy cikknek:

„Álmukban érte a halál Ritáékat az Air France lezuhant járatán”

Aztán a szépirodaloom, a kifinomult elbeszélő kedv is megjelenik a kollega művében:

„Élményekkel és kellemes emlékekkel telve, boldogan szállt fel a négy magyar a gépre Rio de Janieróban, miután három felejthetetlen hetet töltöttek az országban. Egyikük sem gondolta volna, hogy ez lesz életük utolsó útja, mert a repülőgép három és fél óra múlva az óceánba zuhan.”

A Borsonline-on megjelent írás linkjét a dafke nem adom meg. Enélkül is zabálják gondolom. Igaz, sokan meg nem.