Még a magamfajta földhözragadt gondolkodású (bika), a szürrealitással csak alkalmi kapcsolatokat létesítő férfiember is rácsodálkozik a világ titokzatos dolgaira.

Itt van például a hold és a nők kapcsolata. Egyrészt több mint gyanús, hogy a női test ciklikus működése éppen megegyezni látszik a hold keringési idejével, másrészt pedig roppant úgy tűnik, hogy a telihold a testen kívül a női lelkeket is hatása alá vonja. Ráadásul változatos módon, mert a nők már csak olyanok, hogy nem nagyon működik náluk a „benyomom a gombot és tuti hogy az történik” effektus.

Így aztán a telihold egyes női egyedeket felspannol, másokat lespannol. De az sincs kizárva, hogy olyan is van, akire változó hatással van, vagy éppen semmilyen.

Valami okos ember (brit kutatók stb.) utánanézhetne, mi is ennek az egésznek a gyökere.

A fotót a hétvégén készítettem:

“Miközben a legtöbb ember az idén 400 milliárd forintosra tervezett megszorítástól szenved, addig politikusok és állami vezetők a sleppjükkel együtt hasonló összeggel károsítják meg az országot évről évre. Hívják ezt sok mindennek – például pártfinanszírozásnak -, pedig egyszerű lopásról van szó, és ugyan sokan szónokolnak a felszámolásáról, de semmit nem tesznek ellene. Sőt, a lenyúlásokat egyre profibban, egyre kifinomultabb módszerekkel hajtják végre. Bennfentesekkel beszéltünk az ország kirablásáró” – adja meg a hangot az Origó. Sok újdonsággal persze nem szolgál, de azért így leírva … Itt a teljes cikk.

A fenti fotót hétfőn dél körül készítettem a szombathelyi Thököly utcában a fagyisnál. Érdekessége, hogy pont érettségi időszakban idézi fel bennem az én egykori érettségi vizsgámat.

Bármilyen hihetetlen, az egyik írásbeli érettségi vizsgámnak pontosan az volt a címe, amit itt láttok. Nem elvont, nem költői, nem szimbolikus, hanem nagyon is konkrét értelemben.

A megfejtéseket a „Szólj hozzá!” linken várom. Ha esetleg.

Haj, hűséges blogolvasóim! Az év idei eddigi legmelegebb napjának estéjén magától adódik a kérdés: van-e jobb illat, mint a frissen kevert habarcsé?

Ugye, ugye, ti is el-eltűnődtök ezen a kérdésen olykor? Na meg azon, hogy hogyan jön ez most nagy hirtelen ide.

Nos úgy, hogy délután vakolgattam egy kicsit, pontosabban a falból kilazult kerek padlásablakot sároztam vissza a helyére.

Örömöm igazi forrása nem is annyira a jellegzetes illat, hanem az, hogy nem döglött meg a zsákos vakolat. A Baumit Hobbyputz (gyönyörű név!) körülbelül két éve van a pincémben, ráadásul meg is volt bontva. És még mindig működik. Elvileg a cementnek meg kellett volna kötnie a pára miatt, de nem tette. Igaz, összecsomósodott egy kicsit, de nem veszélyesen, kis keverés után a csomók kisimulnak, és az egész úgy működik, mintha tegnap hoztam volna a Praktikerből.

Ha indulna, Hobbyputz-ra szavaznék az EP-választásokon.

Nem tudom, ti mennyi intelligenciát néztek ki a bogarakból, bennem mindig volt egy olyan idealista gondolatnyaláb (jaj, de eltaláltam a szót!), hogy az olyan jó fej állatoknak, mint a rovaroknak, bogaraknak, pókoknak és hasonlóknak nyilván megvan a magukhoz való eszük.

Ehhez képest jókora csalódás az a méretes darázs (lódarázs?), amelyik ma berepült a konyhába, majd nem tudott kimenni, állandóan nekicsapódott a felső, kicsi ablaktáblának, holott ha 30 centivel lejjebb próbálja, akkor egyből teljesül a vágy, mivel az ablak alsó két nagy szárnya tárva-nyitva volt, mint a Tesco karácsony előtt.

Nem jött rá a lelkem, pedig vagy egy órán keresztül próbálta. Mikor a sok nekirepüléstől kiütötte magát, pihent egy kicsit, majd újult és teljes erővel repült neki az üvegnek. Aztán kábult, pihent, újra megpróbálta stb.

Nem volt más megoldás, egy jól irányzott törölköző-ütéssel a padlóra vittem, majd az ablakon keresztül a szabadba helyeztem a kábult, de később tökéletesen magához tért lényt. Tanulni, tanulni, tanulni.

Csak én felejtek? Mindenesetre nekem úgy rémlik, hogy ennyire még soha nem csodálkoztam rá a nyárra. Arra, ahogy napról-napra zöldebb lesz az utak menti erdő, ahogy a zöld magabiztosan átveszi a hatalmát azokon a helyeken, ahol érdemes a szemünket használni. És mintha soha nem éreztem volna ilyen intenzíven a koranyári illatokat sem.

És ha szerencsém van, ugyanennyire fogok örülni az őszi színeknek és a téli hónak. No meg jövőre – és még azután sokáig – a zöld diadalának.

(A képek ma reggel az uszoda előtt és az emlékmű-dombon készültek. Mondom, hogy szép a világ.)

Már két napja megvan a fénykép, de látom, Athosa beelőzött. Én nem mondom, hogy annyira szívesen látnék egy mexikói utcai harcost az Európai Parlamentben (hátha influenzás), egyébként majdnem mindegy.

Számomra sokkal érdekesebb az a kérdés, mi a plakát üzenete, pontosabban mit jelent az, hogy “Ki lesz a harmadik erő?”

Ki az első erő? Ki a második? Van negyedik is? És hogy jön mindehhez Brüsszel?

De tényleg hogyan van ez?

A szombathelyi Rohonci úton, vasárnap koradélután készült fotók arra adnak a választ, hogy hogyan is fest egy 76%-os járdajavítás.

Azért néhány kérdés függőben maradt:

1) Azért nincs befejezve, mert váratlanul elfogyott az aszfalt?
2) Azért nincs befejezve, mert péntek délután letelt a munkaidő?
3) Lesz-e folytatása és mikor?
4) Lehetne-e mindez – különös tekintettel az igényes szalagkorlátra – az ország működésének szimbóluma.

Farmeros kiscsaj bepattan a VW Bogárba, merészen feszül rajta a rövid kis póló, ahogy tolja a kocsit az áruházban. Nemsokára meg is találja, amit keresett. A cucc fiatalos, vidám, modern, egyszerűségében remek, letisztult, skandinávosan racionális. Máris tolja a kasszához, fizet, aztán mivel ügyesen lapra van szerelve a vásárfia, csak felcsúsztatja a tetőcsomagtartóra, és meg sem áll hazáig. Otthon egyedül ő is összerakhatná, de még nagyobb élvezet, hogy szól a barátnőnek (lásd a fotót) és ketten pillanatok alatt végeznek. Máris mehetnek a partizni.

Nagyjából így néz ki az IKEA önmagáról sugallt képe.

A valóság ezzel szemben az, hogy az áruház egyre jobban egy kínai áruházhoz hasonlít, kacatok ezreit árulja, ami meg a bútorokat illeti, azok általában olcsók ugyan, viszont rá kell számolni vagy egy komplett asztalosi kiszállást, vagy jó pár óra otthoni szívást, kiváló lehetőséggel az anyanyelvünk erősebb kifejezéseinek gyakorlásához.

Mai élmény: Kétezer forint alatti függönytartó, az ábrán egy fogó és egy mérőszalag. Hogy ennyi kell a felszereléshez. Ehhez képest kibontás után kiderül, hogy csavar és tipli egy szál sincs benne, nem mintha akkora plusz költség lenne, no de az IKEÁ-nak sem. Ezt beszerezve elkérem a havertól a HILTI ütvefúrót, akkora, mint egy réselő. Biztosra akarok menni. A tipliket sikerül is valahogy – némi kőművesipari javítómunkálatokkal elkísérve, régi fal stb. – bekínozni. Ezután már csak egy méretérzékeny bowden-vágás van vissza (a képen látható csajnak ez nyilván gyerekjáték), aztán csak a szokásos apró vérnyomásgyakorlatok, amelyek abból fakadnak, hogy az IKEA előszeretettel forgalmaz olyan dolgokat, amelyeket olyan dizájnerek terveztek, akik soha nem láttak még kalapácsot, csavarhúzót és ehhez hasonló prózai dolgokat.

Hogy objektívak legyünk: Az IKEA igen korrekt svéd gyors étteremmel bír, különösen a húsgombócot ajánlom mindenki figyelmébe.