Befizettem a tavalyra esedékes helyi adót. Nem sokkal, de azért nem csak jelképes összeggel járulok hozzá Szombathely költségvetéséhez. És tényleg nem rossz érzés, annak ellenére sem, hogy nem vagyok biztos benne, hogy minden forintja jó helyre megy, gondolok például az olyan felesleges dolgokra, mint a professzionális sportcsapatok közpénzzel való kistafírungolása vagy a Safó nevű médialó.
De ez a pénz legalább helyben marad, ha nem is lehet minden forintjáról tudni, hogy mi történik vele, de legalább az ígérete megvan, ellentétben például a nagykalapba beöntött személyi jövedelemadóval vagy a járulékokkal, amelyek felkerülnek Budapestre, majd titokzatos csatornákon elszivárognak valahova, hogy aztán az elszivárgást újabb és újabb adópréssel – mondjuk ingatlanadó – próbálják pótolni.
A brüsszeli pénzek pedig már végképp a misztikum világába tartoznak.
Szóval elvileg minél több pénz marad helyben, annál nagyobb a demokrácia és annál kisebb a korrupció. Legalábbis az ígérete, ugye. Nem mintha hinnék már bármely ígéretben.
Az új adótörvény szerint a helyi adót ezentúl az APEH-nek kell fizetni.
Remélhatőleg nem megy ez a pénz is bele a feneketlen lyukas zsákba.