Az élet zöld oldala
Csak én felejtek? Mindenesetre nekem úgy rémlik, hogy ennyire még soha nem csodálkoztam rá a nyárra. Arra, ahogy napról-napra zöldebb lesz az utak menti erdő, ahogy a zöld magabiztosan átveszi a hatalmát azokon a helyeken, ahol érdemes a szemünket használni. És mintha soha nem éreztem volna ilyen intenzíven a koranyári illatokat sem.
És ha szerencsém van, ugyanennyire fogok örülni az őszi színeknek és a téli hónak. No meg jövőre – és még azután sokáig – a zöld diadalának.
(A képek ma reggel az uszoda előtt és az emlékmű-dombon készültek. Mondom, hogy szép a világ.)