Farmeros kiscsaj bepattan a VW Bogárba, merészen feszül rajta a rövid kis póló, ahogy tolja a kocsit az áruházban. Nemsokára meg is találja, amit keresett. A cucc fiatalos, vidám, modern, egyszerűségében remek, letisztult, skandinávosan racionális. Máris tolja a kasszához, fizet, aztán mivel ügyesen lapra van szerelve a vásárfia, csak felcsúsztatja a tetőcsomagtartóra, és meg sem áll hazáig. Otthon egyedül ő is összerakhatná, de még nagyobb élvezet, hogy szól a barátnőnek (lásd a fotót) és ketten pillanatok alatt végeznek. Máris mehetnek a partizni.

Nagyjából így néz ki az IKEA önmagáról sugallt képe.

A valóság ezzel szemben az, hogy az áruház egyre jobban egy kínai áruházhoz hasonlít, kacatok ezreit árulja, ami meg a bútorokat illeti, azok általában olcsók ugyan, viszont rá kell számolni vagy egy komplett asztalosi kiszállást, vagy jó pár óra otthoni szívást, kiváló lehetőséggel az anyanyelvünk erősebb kifejezéseinek gyakorlásához.

Mai élmény: Kétezer forint alatti függönytartó, az ábrán egy fogó és egy mérőszalag. Hogy ennyi kell a felszereléshez. Ehhez képest kibontás után kiderül, hogy csavar és tipli egy szál sincs benne, nem mintha akkora plusz költség lenne, no de az IKEÁ-nak sem. Ezt beszerezve elkérem a havertól a HILTI ütvefúrót, akkora, mint egy réselő. Biztosra akarok menni. A tipliket sikerül is valahogy – némi kőművesipari javítómunkálatokkal elkísérve, régi fal stb. – bekínozni. Ezután már csak egy méretérzékeny bowden-vágás van vissza (a képen látható csajnak ez nyilván gyerekjáték), aztán csak a szokásos apró vérnyomásgyakorlatok, amelyek abból fakadnak, hogy az IKEA előszeretettel forgalmaz olyan dolgokat, amelyeket olyan dizájnerek terveztek, akik soha nem láttak még kalapácsot, csavarhúzót és ehhez hasonló prózai dolgokat.

Hogy objektívak legyünk: Az IKEA igen korrekt svéd gyors étteremmel bír, különösen a húsgombócot ajánlom mindenki figyelmébe.