Ismét játékra invitállak benneteket. A játékszabályok csak annyiban módosultak, hogy most nem Szombathely a helyszín.

Segítségül annyit azért elárulok, hogy Vas megyében, azon belül egy forgalmas főút mentén készült ez a kedves, vidéki idillt sugalló kép.

Azt hiszem, egy fokkal nehezebb a kérdés, mint a korábbiak, de eddig minden találóst kérdést megfejtettetek.

A helyes megfejtést beküldő főszerkesztői szóbeli dicséretbe részesül, de egy közös nagyfröccsöt/őszilét/kávét sem zárok ki. Igaz, ez utóbbiakat azzal sem, aki nem küld be helyes megfejtést.

Olvasom, hogy mi is okozta a brit parlamentben a világraszóló botrányt, amelynek során elemi felháborodás tört ki a szigetországban, olyannyira, hogy a lakosság kétharmada azonnali előrehozott választást akar, mások nekizuhannának az alkotmány és a választójogi törvény radikális átírásának.

Az ügy nyomán – 300 év után először! – lemondott a parlament elnöke.

Mindennek a forrása a brit honatyák költségelszámolása. A törvények szerint ott a költségek közé sorolható egy második, a képviselői munka ellátásához szükséges lakás fenntartása. Ezt kihasználva a képviselők olyanokat számoltak el, hogy fametszés, lakásfelújítás, kutyaeledel és fürdőkád dugó.

Ezért van most borulóban a brit demokrácia.

Kispályások.

A biológiában és rovarisztikában jártas olvasókat kérdezem, hogy ez vajon milyen teremtés?

Amúgy elképesztően hatékonyan tud kapaszkodni.

Egyedül az autóban, száz kilométer körüli tempó a nyolcas úton. Nyár, süt a nap, az ablak lehúzva, könyököm kilóg, bevág a menetszél, csapja kicsit arcom. Így szeretem.

Hirtelen valami apró, sötét cikkanás balról, tompa koppanás a szélvédő jobboldali részén. Mire odakapom a fejem, már semmi. A visszapillantóban látom, hogy a madár vergődve belezuhan az út mentén vadul burjánzó zöld természetbe. A tavasznak extatikusan örvendő fák, bokrok, virágok befogadják a kis testet. Megöltem egy madarat. Ennyi egy élet.

„Te, Petya, nem megy jobban ez a gép, mint 25” – kiabálja hátrafele a férfi
az elektronikus kismotor nyergéből a mögötte – láthatóan igen kényelmes tempóban – kerekező haverjának. Hangjában némi csalódottság bujkál.

„Miért, elég az, nem?” – jön a vigasztaló válasz Petyától.

Ennyiben maradnak.

Én meg újfent megerősítést kapok abbéli hitemben, hogy az elektronikus kismotor beszerzésével még várhatok száz-kétszáz évet.

Délután van, majdnem este, el kellene menni futni. El is megyek, de a zoknimat nem cserélem át futózoknira. Ez úgyis csak hanta – gondolom -, a fogyasztói társadalom teljesen értelmetlen specializációinak egyike. Jó lesz a normál (kínai?) zokni is, amiben egész nap elvoltam.

Beleugrom a futócipőmbe, neki is vágok az útnak, majd egy fél kilométer után a Zanati út elején konstatálom, hogy valami nem oké a sarkamnál. Lenézek, kissé rózsaszín ott lenn, – véres -, dörzsöli a cipő a lábat. Leguggolok, szorosabbra fűzöm, futok tovább. De a helyzet cseppet sem lesz jobb. Nem a zoknis láb mozog a cipőben, hanem a cipő és a zokni együtt reszeli a sarkat. Amely már nem rózsaszín, hanem piros. A Tescónál már vérzik, mint a rosseb, és mire kiérek Zanatra, már annyira zsibbad, hogy megszűnik a fájdalom. Így azért sikerül hazaloholnom, de a lábam pár milliméterrel mintha rövidebb lenne.

Napokig sántítok, bicegés közben megállapítom, hogy a specializáció nem biztos, hogy mindig hátrányos.

Amúgy egy pár kínai zokni 300 forint körül mozog, egy Nike vagy Saucony futózokni 1000-1500 forint.

Ez utóbbit ma ráhúztam a még mindig kissé sebes lábra, és gond és fájdalom nélkül lefutottam az adagomat. Tudnak valamit.

A legkomolyabb gazdasági szakportálok is igyekeznek lépést tartani az olvasói igények változásával.

Itt például a Pénzcentrum.hu, amely a világ leghülyébb vécéit dolgozta fel írásában.

Néhány perccel korábban ez az e-mail érkezett.

Profi munka, ki tudna egy ilyen felhívásnak ellenállni? A gyanú legkisebb árnyéka sem merül fel, hogy ezt talán nem az MKB küldte:

———————————————————————-

Nemrйg megбllapнtottбk, hogy a kьlцnbцzo szбmнtуgйpek jelentkezett be fiуkjбba,
йs tцbb jelszуt hiбnyossбgok voltak jelen a bejelentkezйst. Most akarom,
hogy ъjra erosнtse meg az informбciуt figyelembe bennьnket.
Ha ez nem tцrtйnik meg, mi lesz kйnytelen felfьggeszteni a fiуkjбt a vйgtelensйgig,
mert mбr hasznбlt csalбrd cйlra. Kцszцnjьk az egyьttmukцdйst ezen a mуdon.
Ahhoz, hogy erosнtse meg a szбmlбn tartjбk nyilvбn, kattintson az alбbbi linkre:

www1.mkbnetbankar.hu/login.jsp?lang=HU&start=true

Kцszцnjьk szнves egyьttmukцdйsйt.

Moziban voltam az este, így sajnálatos módon lekéstem az a hét fénypontját, az Eurovíziós Dalverseny szombati közvetítését. Pontosabban csak az utolsó 6-8 dalt sikerült elcsípnem. Kár, mert ennyi tré, fantáziátlan, röhejes és full gázos produkciót csak ritkán lehet ilyen töménységben elcsípni.

Az is tetszett, hogy arra biztattak, hogy küldjek sms-t, Moszkvába, hogy szerintem melyik a legjobb dal. Érdekes lenne tudni, hányan küldtek Magyarországról.

Mennyivel izgalmasabb – és a verseny lényegéhez közelebb álló – lenne, ha a dalverseny legrosszabb produkciójára lehetne leadni az sms-voksokat. Azon remekül el lehetne vitatkozni baráti társaságban a képernyők előtt: „A finn faszi valóban nagyon szar volt, de szerintem az ukrán csaj is megaciki volt.”

Befizettem a tavalyra esedékes helyi adót. Nem sokkal, de azért nem csak jelképes összeggel járulok hozzá Szombathely költségvetéséhez. És tényleg nem rossz érzés, annak ellenére sem, hogy nem vagyok biztos benne, hogy minden forintja jó helyre megy, gondolok például az olyan felesleges dolgokra, mint a professzionális sportcsapatok közpénzzel való kistafírungolása vagy a Safó nevű médialó.

De ez a pénz legalább helyben marad, ha nem is lehet minden forintjáról tudni, hogy mi történik vele, de legalább az ígérete megvan, ellentétben például a nagykalapba beöntött személyi jövedelemadóval vagy a járulékokkal, amelyek felkerülnek Budapestre, majd titokzatos csatornákon elszivárognak valahova, hogy aztán az elszivárgást újabb és újabb adópréssel – mondjuk ingatlanadó – próbálják pótolni.

A brüsszeli pénzek pedig már végképp a misztikum világába tartoznak.

Szóval elvileg minél több pénz marad helyben, annál nagyobb a demokrácia és annál kisebb a korrupció. Legalábbis az ígérete, ugye. Nem mintha hinnék már bármely ígéretben.