Nem a kutyás plakátra gondolok, hanem ami alatta van. A zöld mezőben a fekete betúk. Merthogy nem úgy tűnik, mintha politikai hirdetés lenne, hanem sokkal inkább gerilla szaga van.
A gerillázás matricáokon meg fénymásokon már nem nagy meglepetés, de óriásplakáton azért figyelemre méltó.
(Részlet az igazgatósági ülésről)
– Jó estét kívánok! – mondja a fiatalember, miközben pakolom le azt a néhány holmit a járdaszélre.
– Jó estét! – mondom.
– Elvihetném ezt az éthordót? – kérdezi, gyengéden rámutatva a kívánság kopottas tárgyára.
– Csak tessék – bíztatom.
– Köszöntem – mondja.
– Szívesen – így én.
– Viszlát!
– Viszlát!
Majd felül a kerékpárra és a szomszéd ház előtti kupachoz kerekez.
Tudom, hogy minden blogolvasó irodalmi bejegyzésekre vágyik, én meg vagyok olyan kőszívű, hogy csak ritkán adagolom az ilyesmit.
De most ünnepi pillanat van (új kormány stb.), amely arra sarkall, hogy újfent közétek vessek magvas műélvezeti gondolatokat.
Például azt, hogy az Esterházy-könyv, a Semmi művészet után lendületből belekaptam Vámos Miklós Utazások Erotikában című (dedikált!) regényébe.
És hát néhány (mondjuk: egy) oldal elolvasása után nagyjából az az érzés fogott el, mint amikor három pohár után elfogy a minőségi bor és az embernek be kell érnie valami kommersszel. Amit persze lenyel, mert meg akar szédülni, de az ízét mégiscsak az előbbihez viszonyítja.
Nem mintha Esterházy-t kétkedés nélkül a mai magyar regény atyaistenének tartanám, csak hát tud írni a bácsi. Nagyon tud. Igaz, Vámos Miklós meg tud témát választani. Szép szaftosat. De azért nem lesz könnyű fordítani, mert nem a szaft megléte a döntő, hanem annak íze.
Részlet Esterházy Péter Semmi művészet című regényéből (195. oldal):
„[A kínai] császár. Aki kobaltkék ruhában éjjel a kőre áll, hogy az Ég akaratát megtudja, és a világot ennek megfelelően elrendezze. Szóval a császár feladata az ég és a föld harmóniájának összeköttetését garantálni, ha ez nem működik, a császárt megölhetik. Csak hogy tudjad.”
Tekintettel a hosszú hétvégére, a kissé lemerült akkumulátoraimra, a fájós torkomra és még a jóisten tudja mire, lényeg, hogy három filmet is megnéztem az elmúlt napokban
Kettő ezek közül tegnap este történt, amikor is hirtelen felindulásból elkövetve először megnéztem az Elvitte a víz animációs filmet, utána meg Az utolsó vakáció című amerikai vígjátékot. Mivel sem a jól megcsinált animációs filmekkel, sem a kellemesen professzionális vígjátékokkal sincsen bajom, nem is volt annyira rossz estém.
Nem úgy pénteken, amikor is minden figyelmeztető jel ellenére megnéztem az Utazás a Föld középpontja felé című filmet, egyikét azoknak a számtalan próbálkozásoknak, amelyek Verne klasszikusából igyekeznek újabb bőröket lenyúzni.
Nem tudom, melyikőtök látta a péntekit (rendező: T. J. Scott), de ez maga volt a megtestesült gáz, amely külön fejezetet érdemelne a BTK-ban.
Kifacsart történet, sárba tiporva az eredeti sztorit, tré színészi munka, tré rendezés, tré kameramunka, tré minden. Azt sem értem, ha valakinek se pénze, se fantáziája nincs, mi a túrónak fog egy ilyen alaptörténet megfilmesítésébe. Elég érdekes mondjuk a filmen egy olyan medvetámadás, ahol nem látjuk magát a medvét, csak azt, hogy riadalom van, lőnek rá, meg hogy elfutnak a lovak. És még ez a legkevesebb. Tényleg olyan, mintha az alkotók az öszes hibát, amelyet el lehet követni, egyetlen filmben igyekeznének bemutatni.
A filmben egy közepesen fontos (nem mintha bármelyik annyira fontos lett volna) szerepet elvállalt Peter Fonda is, aki azóta valószínűleg igyekszik letagadni mindent.
Szombat délután jöttem Sárvárról Szombathelyre, és a váti felüljárónál meglepetésemre kirajzolódni és leaszfaltozódni látszik az új 86-os gyorsforgalmi 2 X 2 sávja. Mentem is rajta vagy 50 métert.
Nem tudom, emlékeztek-e rá, két hónappal ezelőtt ezt írtam: „belvárosi utcán sétálva, kigombolt kabátban és költőien lebegő sállal az embernek elindul az agya, és mindenféle vágyak törnek elő a lélek legmélyéről. Például hogy milyen jó lenne két színes, nagyméretű plüss dobókocka, melyeket ízlésesen felaggatnék az autó belső visszapillantójára.”
Nos, egy nagyméretű kockát már kaptam. Ajándék volt. Alakul az élet.
Egyre több webes szerkesztő véli úgy – különösen a linkportálokra kihegyezettek -, hogy némi plusz kattintást tud elérni, ha a cím valami ütős felvezetővel kezdődik. Döbbenet, iszonyat, rettenetes stb.
Eddig csak a bulvár vagy szoftbulvár webes újságírás jellemzője volt a jelenség, de most láthatóan csatlakoznak hozzá a magukat komolynak gondoló lapok is.
A 168 óra például így számol be egy miskolci konferenciáról:
Meglátjátok, eljön az idő, amikor nekünk is alkalmazni kell a módszert.
Például:
Döbbenet: Sárváron is lesz történelmi fesztivál
Iszonyat: polgármesteri fogadóóra lesz hétfőn
Rettenetes: nincs zebra a Minerva lakóparknál