Sáhidi-Bálkhi (? – 936)

Kétsorosak
(Faludy György fordításai)

Ész és vagyon: az egyik rózsa, nárcisz a másik –
a kettő nem fér össze. Mindig külön virágzik.

A zsarnok meghal ágyban, leszúrják vagy széttépik,
de a szenny, mit felkavart, velünk marad száz évig.

Ha – mint mondják – szerelmi vágyunk valóban égne:
a roppant füsttől senki nem látna föl az égre.

Járd be a széles földet, hajózz be minden tengert:
a bölcsek közt nem találsz egyetlen boldog embert.

Szép lány! Csípője íve is impozáns, hiszen
több férfit bírt el már, mint a híd a Tigrisen.

*****

Sáhidi-Bálkhi korai perzsa költőről csak annyit tudni, hogy Bálkhban (ma Afganisztán területe) született, kiváló filozófus volt és élete vége felé főként az arisztokráciát gúnyolta.

Amint a mellékelt ábra mutatja, nem hülyéskedtem, amikor azt írtam, hogy elvarázsolt a perzsa költészet. Ti meg nagyon jól tettétek, hogy ragaszkodtatok hozzá. Időrendben nagyjából itt kezdődik a perzsa költészet fénykora, majd jön hozzá történelem, elmélet meg minden.