Gondolom újra és újra felvetődik mindenkiben a kérdés: miért nehéz az újságírók élete? Valós kérdés, ami valós válaszért kiált. Mondok egy példát. Ott vannak mondjuk azok a sajtótájékoztatók, ahol az újságíró egy olyan sörnyitót fog ki, aminek ki van kopva a nyitórésze vagy mi. Ennek következtében a nyitó nem akad be a kupak recés szélébe, hanem csak kattan egy közepesen hangosat, és megcsúszik rajta. Ilyenkor adódik a dilemma: újrapróbálkozni vagy sem. Ha nem próbálja újra, az látványos megfutamodást és további szomjas állapotot jelent, ha megpróbálja, az nagy valószínűséggel egy sorozat újabb közepesen hangos kattanást, és ebből következve a kollegák és a politikusok élénk figyelmét jelenti. Egy másik, használható sörnyitó beszerzése – tekintettel a szituációra – szintén macerás tevékenység. Nem beszélve arról a blamázsról, ha a másik sörnyitó is kopott.
Milyen szerencse, hogy ma minden rendben volt, a Fanta egyetlen pöccre nyílott.
volt eggy szitu, mikor a főnököm rajtakapott, hogy sörnyítót kértem a munkatársamtól…
mondtam neki, csak a Fantához kellett:)
valóben nehéz az élet…