Annyi minden hülyeségről írok itt nektek, a lényegről meg közben elfeledkezem. Néhány hét óta egy új, csilivili kerékpár büszke tulajdonosa vagyok. Ha nem köszönök vissza, akkor ez valószínűleg ezért van. Kasztot váltottam, kéretik megérteni.

Egyelőre még szokom az új életérzést. Ha hajtom, akkor megy, ha fékezek, megáll, ha sár van, nem lesz tele a nyakam a cuccal. De a legjobb mégiscsak az, hogy dinamó van rajta. Oké, talán nem az álomút kategória, amikor széllel szemben kell hazatekerni egy városszéli, éjjeli buliból, viszont kompenzálja, hogy nem kell figyelni a lemerülő elemekre vagy esetleg a világítótestek le és felszerelésére. Talán az életkor mondatja velem, de optimális állapotnak tűnik.

Sokáig törtem a fejem, mi történjen a régi bringával, amely oly sokáig szolgált hűségesen, hóban, fagyban, esőben, megannyi politikai és gazdasági válság közepette. Nos, mivel alapvetően és ösztönösen környezetvédő vagyok, meg a szívem is elfacsarodik, amikor szívhez nőtt tárgyakat kell kihajítani, úgy döntöttem, megtartom. És végre arra használom, amihez már régóta kedvem van: terepkerékpár lesz. Mihelyst megjön a jó idő, irány a szabadidőpark és a többi hasonló hely, ahol végre kedvemre tudok őrjöngeni. Ilyesmihez sose késő.