A Természet sohasem lehet giccses. Vannak törvényei, amik alapján valamiképp viselkedik. Ha a harmadik emeletről a fejedre esik egy virágcserép, akkor a családtagok akár tort is ülhetnek feletted a következő hétvégén. Ha viszont az eső és a napsütés találkozik, annak szivárvány lesz a vége. Ilyen és a hozzá való bármilyen esztétikai viszonyulás a befogadón áll. Vagy bukik. Szmájli.

Ja, és nem szerelem, hanem biokémia. Big szmájli.

Mondom ez úgy, hogy a főegyetem Forrásközpontjában írtam épp cikket az adott hétfőn. Előttem egy nem túl impozáns, de annál talpraesettebb csaj tunkolta egérrel a netet valami vizsgás valamit keresve, amit aztán meg is talált. Jómagam vertem a billentyűzetet, mígnem nagyon magázva elkérte a tollam. Ő vette észre a szivárványt is. Néztem kifelé az üvegen, hogy ja, valóban szép, a buszig viszont 25 perc, szóval uccu neki a beszerkesztésnek.

A szerelem tényleg furcsa izé. Szubjektíven okés róla a nyilatkozás, objektíven viszont közhelybe fullad. Csak te érzed, de mindenki látja rajtad. Teliszájas szmájli.

ID-ben azt szeretem, hogy filozófia-automataként funkcionál. Csak bedobok egy sort, és kiad egy fél oldal útmutatót. Gellérthegynyi szmájli.

Jah, asszociációs készség. Ennyiben nagyjából ki is merül minden újságírói tehetségem. Mindenesetre én jól elvagyok vele. És még leszek is egy ideig. Asszem. Diszkrét szmájli, koszos szemüvegen át.

Aranyosak vagytok :-))

Amúgy én is láttam, és nagyon szereten a szivárványt.