Athosának ajánlom az iménti felfedezést. Azért külön posztban, mert nem tudom, hogyan kell képet beletenni a kommentbe.
Merthogy:
Ára kemény 200 forint. Nem akarok pénzügyi tanácsokat adni, de még most kellene meglépni a gazdasági válság eszkalálódása előtt. Már ha ilyenre gondoltál, ugye.
Emlékeztem, hogy van ilyen könyvem, és hosszas keresgélés után rá is találtam. Ars Poétikák a 20. századból a címe. Félezer oldalas, keményborítós, komoly, ízléses könyv. 1982-ben adták ki, akkor kaptam anyutól. Régóta nem nyitottam ki, most is kicsit félve, van benne egy marxista geller, de összességében rendben van. (Szerkesztette Sík Csaba, tervezte Szántó Tibor). Úgyhogy segítségével jöhet a felszín újabb kaparása. Szóval idemásolom ezt a verset, ami már csak azért is kuriózum, mert nem találtam eddig meg magyarul a neten.
Tristan Tzara: Hogyan írjunk dadaista verset?
Fogj egy újságot.
Fogj egy ollót.
Válassz ki abban az újságban egy olyan hosszúságú cikket, amilyenre a versed tervezed.
Vágd ki a cikket.
Aztán vágj ki gondosan minden egyes szót, amelyekből az a cikk áll, és rakd egy zsákba őket.
Rázd meg szelíden.
Aztán húzz ki egymás után minden egyes kivágott szót.
Másold le lelkiismeretesen,
Abban a sorrendben, ahogy a zsákból kikerültek.
A vers rád fog hasonlítani.
S lám, máris egy rendkívül eredeti író vagy, és elbűvölő érzékenységű, ámbár ezt az érzékenységedet a köznép kellően még nem értékeli.